A cselekvés az, ami nem hagyja, hogy a tűz kialudjon.
Mosolyogj, ha esik az eső, és akkor se add fel, ha minden összeesküszik ellened.
Aggódsz a körülményeid és a lehetőségeid miatt az életben, anyagiakban, sportban? Sosem volt jó genetikám. Sosem volt vállam, se karom, se gazdag családom. Nem voltam a legerősebb, se a legokosabb. Nem voltam se szép, se szimpatikus. De nem tudom elképzelni, hogy nálam valaki jobban akart volna bármit is és egy hajszállal több energiát tudtam volna beletenni. Tehát örülj, ha valami nem tökéletes, mert ha igazán akarod Te tudod azzá tenni.
Minden, amit elértem, a nagy önbizalom és siker iránti elszántságom eredménye. Fel kellett állnom a padlóról, és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy visszataláljak az életbe. Amikor munkát kerestem Hollywoodban, addig küzdöttem, amíg meg nem kaptam az állást, aztán a következőt, és így tovább. Remélem, hogy sokan visszatekintenek az életemre, és látják, hogy a kemény munka és az ambíció milyen messzire vihet.
Nyugodj békében, Terry Bollea, ismertebb nevén a Halhatatlan Hulk Hogan. Több millió gyerek számára te voltál a gyerekkori hős – köztük nekem is. 1984-ben visszavittem neked a „HULKSTER” feliratú fejpántodat az öltözőbe, a Madison Square Gardenben – én voltam az a szerencsés srác, aki elkapta, amikor a közönség közé dobtad. Aznap este „Mr. Wonderful”, azaz Paul Orndorff ellen birkóztál a főmeccsben. A meccs után teljesen meg voltál döbbenve, és örültél is, mert azt mondtad, az volt az utolsó ilyen fejpántod, és ha én nem kapom el, sosem tudtál volna pontosan ugyanolyat újra készíttetni. Megígérted, hogy csináltatsz még párat, és nekem is adsz egy saját Hulkster-fejpántot köszönetképp. Egy hónappal később, ugyanott, a Madison Square Gardenben, pontosan ezt tetted. Betartottad a szavad. Egy kézfogással és egy „köszi, kölyök” mondattal. Ez pedig egy 12 éves srácnak a világot jelentette.
– ezekkel a megrendítő sorokkal búcsúzott barátjától és „gyerekkora hősétől”, Hulk Hogantól
Engedjünk teret az álmainknak, hagyjuk, hogy teljesen elöntse bensőnket, mint a szerelem! Amiért érdemes minden reggel felkelnünk, amiért bármit szívesen megteszünk, amiért nem érzünk semmit áldozatnak, ami kitölti a gondolatainkat. Amitől boldogok leszünk – minden nap. Amitől más emberek leszünk.
Az idő telik, szóval bármibe is kezdenél, tedd meg. Tedd meg most, és ne várj.
Világéletemben szükségem volt valakire, aki biztat: gyerünk, igyekezz, meglátod, menni fog!
A pénz nem a legfőbb motiváló erő az életemben, ahogy a szakmám sem. Vannak más dolgok, amik jobban érdekelnek, mint a színészet.
Ha harcra születtél, akkor fiatalon fokozhatatlanul motivált vagy, ezért boldog vagy. Később kevésbé vagy motivált, de visz a rutin, így boldog vagy. És végül boldog vagy, mert már nincs szükséged harcra.
Mint mindenkit, engem is az álmaim visznek előre, és minden kedves olvasómnak azt tanácsolom, ne mondjon le az álmairól, még akkor sem, ha ezek közül némelyik a science fiction kategóriába tartozik.
A lehetetlen és a teljesíthető feladat között csupán a nézőpont jelenti a különbséget. A falra koncentrálsz? Vagy a téglára? A felépíthetetlen falak lerakható téglák sorozatából állnak.
Az univerzum ellen nem szégyen elbukni. Önmagaddal szemben viszont tragédia.
Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes… nekem se hidd el. […] Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te se tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi.
Mert naponta kell feltámadnunk. Amikor elhagy a szerelmünk, és az életünk összeomlik. S úgy érezzük, hogy nincsen tovább. Aztán lassan, a nem romantikus magányban ülve rávesszük magunkat, hogy legyen tovább. Ha másért nem, hát a gyermekeinkért. S azért is, mert új szerelem vár. Szerencsére mindig vár. Ez is feltámadás. Amikor nem sikerül. Nem úgy sikerül. Mert a világ is összeesküdött. Mert mindenki ellenünk.
Amikor a hazugság ölti a legszebb ruhát, és ő a leghangosabb. Amikor rájövünk, hogy nem tettünk meg mindent – szerelmünkért, családunkért, elveinkért, sikerünkért –, és úgy érezzük, már késő. Akkor jön a feltámadás.
Ez az én utam senki nem segít mégis boldogultam
Nagyon sokan visszafogtak de mégis járom az utam
Soha ne add fel az álmaid senkiért, semmiért
Engedd az álmaid szárnyalni gyerünk állj fel és csináld
Álmodni kár mindig ezt mondják pedig nem tudják
Az eget is elérhetnénk ha akarnánk
Ahelyett hogy hinnének feladják
Alig haladok mégis folytatom fel nem adom
Hiszem hogyha küzdök érte majd megkapom
Gyere állj fel, és a célodat érd el.
Mert csak egy életed van, ezért éljél
Bármilyen nehéz az akadály ne féljél.
Törjél előre, tegyél fel mindent,
mutasd meg, hogy egy oroszlán lakozik itt bent.
Minden történelmi tapasztalat megerősíti azt az igazságot, hogy az ember nem érte volna el a lehetségest, ha nem nyúlt volna újra és újra a lehetetlen felé.
Fiatalon muszáj küzdened a céljaidért, hogy olyan jövőt teremts férfiként magadnak és családodnak, amire vágysz és amire büszke lehetsz. Teljes erőből hajtanod kell, ez a kötelességed! De néha állj meg, még ha nem is vagy a célban, pihenj meg egy kicsit és gondold át miket értél el eddig, mert azokból bizonyosodsz meg , hogy van értelme és eredménye az energiabefekteteseidnek. Ilyenkor ne gondolj az eddigi és jövőbeni hibákra és akadályokra csak fogadd be magadtól a pozitív energiákat. Érezd, hogy nincs határ!
