A meditáció során képes vagy letenni a tested, elszakadni a külső környezetedtől, megfeledkezni az időről és a jelen pillanatban lenni. A cél az, hogy meghaladd az analitikus elmédet, hogy a belső gondolataid valóságosabbá váljanak, mint a külvilág, azért, hogy vizualizálhass és elkezdhess hinni az új jövődben. A tény, hogy megfigyeled az elme állapotaidat, ahogy érzel, a meditáció folyamata.
A meditáció hasonlít a színész elmélkedéseihez, amikor szerepre készül, és beleássa magát az író gondolataiba. Hozzásegít, hogy ráébredjünk, mekkora ajándék az életünk. Idősödve egyre jobban látja ezt az ember.
A meditációval az a helyzet, hogy egyre inkább saját magaddá válsz tőle.
Az alvás olyan, mint a meditáció. Megfelő arra, hogy a tested pihenjen, és az elméd is megnyugszik.
Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor meditációként élik meg a futásukat.
Felejtsd el a meditációról keringő meséket – azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható – a többségnek más kell.
Naponta kétszer meditálok. Húsz éve kezdtem el és megváltoztatta az életemet. A meditáció emlékeztet arra, hogy ki is vagyok valójában. Megnyugtat, és ezzel egy időben energiával tölt fel. Felpörgetheti magát az ember kávéval vagy Red Bullal is, de ezek közel sem energetizálnak úgy, mint a meditáció.
Az emberek azt hiszik, hogy a meditáció nagyon időigényes, pedig éppen az ellenkezője igaz. Utána több idő lesz mindenre, mert nem rágódunk értelmetlen dolgokon.
A meditáció rendbe hozza a szertelen, nyugtalan kedélyéletet, annak háborgásait, sokszor belső viharait, és átvilágítja sötét, csillagtalan éjszakáit. A jógában nem az akrobatákat és fakírokat kell csodálni, hanem a meditációt, annak boldogító, erősítő és gyógyító hatalmát.
Minden meditáció elősegíti a megvilágosodást vagy rávilágít, hogy mi áll még az útjában.
Az élet meditáció, minden más csak a figyelmet vonja el.
Nekem olyan a meditáció, mint a napi fürdés. Azt, hogy az ember megmossa a testét, természetesnek veszi a társadalom, de fura módon azzal nem foglalkozunk, hogy megtisztítsuk az elménket a zajtól.
A meditáció egy ugrás: először a fejtől a szívig, majd a szívtől a létig. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz magadban, ahol a számítgatásokat hátra kell hagynod, ahol minden logika értelmét veszti.
A meditáció és a terápia között csak az a különbség, hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. Tehát átláthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia egy kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában.
A meditáció többet jelent annál, mint hogy egy fa alatt ülünk, és álmodozunk. A meditáció a legnagyobb tudatosság. A meditáció azt jelenti, hogy érzékeljük, miféle gondolatok, érzések, koncepciók, hittételek érintenek meg minket, és felismerjük, hogy van egy „üresjárat”, egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk.
Most már nem múlik el nap, hogy ne meditálnék. Mit is mondanak a meditációról? “Amire szükségünk van, az egy csészényi megértés, egy hordónyi szeretet és tengernyi türelem”. Csak nyugodtan – éld át az élményt, melynek hatására meggyőződésem szerint az életet is tisztábban láthatod.
A Vipassana Meditációt gyakorlom. Megszereztem Jack Kornfield DVD-jét, aztán kaptam egy fantasztikus könyvet, ami a Mindfulness in Plain English címet viseli. Mindössze csak 50 évembe telt, hogy eljussak eddig a pontig. A Vipassana Meditáció során nem egy adott tárgyra kell fókuszálni, hanem az emberi testre, a légzésre, és arra, hogy az ember hogyan érzi magát a bőrében. Ez hozzásegít ahhoz, hogy az ember elfelejtse az a sok mindent, ami a fejében folyamatosan kavarog – vagy legalábbis az én fejemben. Szerintem a fő cél az, hogy az egót teljesen megsemmisítsük, hogy a féltékenységet, a gyűlöletet, és mindazon érzéseket, amelyek az embert visszafogják, magunk mögött tudjuk hagyni.
