A kudarc csak egy másik ugródeszka a nagyság felé.
A nyilvános siker semmilyen formája sem teheti jóvá az otthon elszenvedett kudarcot.
A kudarcot vallottak kilencven százaléka valójában nem bukik el… egyszerűen csak feladják.
A legrövidebb út a kudarchoz, ha az ember a sikerhez akar hű maradni és nem önmagához.
Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.
Minden sikerünk és kudarcunk kialakult szokásaink eredménye.
Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel – saját lelkében.
A sikernek nincs szüksége magyarázatra, csak a kudarcokat kell alibikkel foltozgatni.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Nagy városban, nagy kórházban a kudarcok feledésbe merülnek, ha utólag sikerül, ellensúlyozzák őket; de egy kicsiny, zárt közösségben, ahol mindenki les mindenkit (…), a kudarcok jóvátehetetlenek, az elveszett bizalmat nem lehet visszaszerezni.
Amikor nincs meg a kudarc lehetősége, a győzelem jelentéktelen.
Ha mindent a lehető legjobban csinálsz, soha nem kell majd aggódnod a kudarc miatt.
A kudarc és a siker közötti választóvonal olyan vékony, hogy alig vesszük észre, mikor lépjük át.
Vigyázni kell, hogy a magány ne fajuljon egyedüllétté! A magány vállalt forma, az egyedüllét kialakult, maga a kudarc.
Olyan, hogy siker és kudarc, egyszerűen nem létezik. Ami valós, az az életed, a tapasztalataid és a kihívásaid – és hogyan birkózol meg ezekkel.
Csak azokban bízz, akiknek kudarc esetén legalább annyi vesztenivalójuk van, mint neked!
