A hotel boltjában két tűrhető könyv volt – mind a kettőt én írtam.
Könyv idézetek
A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.
A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.
A könyvtár bizonnyal a legjobb egyetem.
Minden szabad időmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat. Az olvasás szenvedélyem lett.
Úgy látszik elvárják az embertől, hogy az önéletrajzában megtárgyalja a libidóját; fogalmam sincs, miért lenne erre szükség. Az én szememben az efféle tájékoztatás alig segít hozzá a megértéséhez vagy feltárásához.
Egy író halhatatlansága is szó szerint értendő. Valahányszor valaki elolvassa a szavait, az író ott van. Az olvasóban él.
A betűk táncoltak előttem, és én sírva, nevetve repültem a könyvvel boldog magasságokban.
Sohasem véletlen, hogy milyen könyv akad a kezembe. Ez sorsszerű!… Nem az író, hanem a láthatatlan szellemvilág levelez így velünk. Táviratot küld a Szentlélek : Olvasd el, ha már belül nem hallod!
Nem érdekes? Ha föllobban bennünk egy emlék vagy kérdés, elkezdenek üzenni a könyvek. Észrevetted már?
Könyv nincs úgy elvégezve, hogy új ne jöjjön hozzá.
Ha bárki azt mondta volna nekem néhány évvel ezelőtt, hogy egy tanácsokkal teli könyv írására adom a fejemet, orrba vágtam volna, amiért szórakozik velem.
Olvasni nagyszerű, de tényleg! Kiba**ott szuper dolog elmélyülni egy könyvben, mindenkinek képesnek kellene lenni rá.
Maradjatok veszteg, gonosz gyerekek! Van itt elég jó könyv, olvassatok.
Nem nyithat ki olyan könyvet ebben a könyvtárszobában, amelybe bele ne néztem, és amelyből valamit ne merítettem volna.
– Nincs könyve! – kiáltottam fel. – Hogyan képes itt könyvek nélkül élni, ha bátorkodhatom megkérdezni.
A könyvek először nehezen nyíltak ki. Mintha a mondatokat vastag kéreg fedte volna, s ez a kéreg nehezen pattogzott fel. De ahol a kéreg lepattant, ott lüktetett valami, valami titokzatos mélység vagy puha értelem.
És hazafelé azon gondolkoztam, mért van az, hogy az a könyv, amit egy felnőtt szeretne elolvasni, mindig érdekesebb, mint az a könyv, amit nekünk kell elolvasnunk. Még akkor is, ha a kettő véletlenül ugyanaz.
Gyakran eszembe jut, hogy az életünket erősebben befolyásolják a könyvek, mint embertársaink: hiszen könyvekből, mintegy másodkézből, tanulunk szeretni és szenvedni.
A magány ellen remek gyógyír a könyvekben rejlő mesék varázsa, a gyerekek érzelmeket élnek át, a történetek részesévé válnak, feloldódnak benne, s míg olvasnak, nem érzik a mélyben bujkáló magány érzését.
Van valami varázslatos a könyvekben. A sárguló lapok illata, a borítók súlya, a lapozás halk nesze – mind-mind egy olyan világba repít, ahová csak a könyv képes eljuttatni.
Egy könyv nem csupán betűk halmaza, hanem kézzel fogható emlék, barát, menedék.
Ebben a gyűjteményben azok az idézetek kaptak helyet, amelyek a könyvek iránti rajongásról, az olvasás öröméről, a könyvekben rejlő bölcsességről és gyógyító erejéről szólnak.
Ha te is azok közé tartozol, akik szeretnek elveszni egy regény világában, akik számára egy könyvesbolt olyan, mint másnak az édességbolt, akkor ezek az idézetek neked szólnak.
Lapozz bele a gondolatok könyvtárába, és találd meg azt a mondatot, ami most éppen hozzád szól.