260 idézet
Egyszerre több könyv olvasásától jobban össze lehet zavarodni, mint amennyi bizonyos és maradandó dolog tanulható belőlük. Amiként azok, akiknek hátukon a házuk, és hosszabb ideig sehol sem időznek, azok nem laknak sehol és egyetlen helyen nincsenek otthon; és ahogy barátaink társaságából sem akarunk mindennap mindegyikkel együtt lenni, hanem csak néhánnyal, akit kiszemeltünk: ugyanígy kell a legjobb könyveket is kiszemelni, jártas-keltesnek lenni bennük, és az utolsó betűig ismerni őket.
Mindig is fel tudtam olvadni az olvasásban. A könyvek birodalma szükséges menedék volt a számomra, és boldogan ugrottam fejest a lapok közé.
A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében.
Nekem úgy tetszik, hogy sok tudós feledi, hogy a nagy művek élvezete inkább függ attól, mennyire rokonszenvezünk velük, mint attól, hogy mennyire értjük.
Azon gondolkozom […], hogy mennyivel okosabbak vagyunk valahányszor kijövünk egy könyvtárból, mint amikor bementünk.
A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.
Szerettem a könyvek, a papír, a betűk különös, nehéz szagát, ami a legújabb könyveknél sem érzett újnak, bár ezeknek illata meg sem közelítette egy-egy öreg kalendárium vagy biblia kimondhatatlanul titkos, időktől és gondolatoktól terhes aromáját.
A könyv ajándékozása vázánál, pohárnál jobban megrögzíti a baráti érzést, mert emelkedettséget fűz a barátság fogalmához.
Krasznahorkai László munkássága világviszonylatban jelentős. Nem túlzás azt állítani, hogy emberéleteket javít és ment. Már csak az olvasás jótékony hatása által is, de az ő műveiben hatalmas, esszenciális tudás és tanítás halmozódik. Aki elolvassa bármely (!) könyvét, és megérti azt, átalakul. Szintet lép. Máshogy áll a világhoz. Máshogy építi az emberi kapcsolatait. Esetleg megszabadul a mérgező terheitől. Felébred!
Üzletben a szerzőt boldoggá teszi saját művei látványa, antikváriumban boldogtalanná. A legfájdalmasabb természetesen az, ha dedikált kötetre bukkanunk. Dedikált kiadvány áruba bocsátása sértésszámba megy.
Az idő persze pénz. Ám a könyvekkel töltött órák biztosan aranyat érnek.
Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság. További jó hír, hogy ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét.
Ha én hajléktalan volnék, a hideg téli napokat kerületi közkönyvtárakban tölteném.
Minden könyv tükör, amiben legalább két arcot láthatunk meg! … Ahhoz, hogy egy történet igazán életre keljen, mindig két ember kell, az író és az olvasó. Ketten együtt alkotnak meg valami olyasmit, ami eleinte csak egy történet, de lesz belőle egy érzés, egy gondolat, egy álom vagy egy valóság.
Milyen csodálatos dolog egy könyv! Csak ül, ül a polcon, és nem látszik rajta semmi, egy szót sem szól. Azután az ember kinyitja, és még mindig nem tud semmit, mert az ősnyomtatványoknak nincsen címlapjuk.
Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni.
Undorodom a középszerűtől, a hamistól és a sunyi csalástól. Undorodom a piactól. Nem érdekel, hogy mit kíván meg a kor olvasója egy könyvtől, miközben magát a kor olvasóját is végtelenül magára hagyottnak látom. Azt, hogy a saját kérdéseire, ha lennének ilyenek, nincs válasz, nos, a kudarcnak ezt a tényét az olvasó nálam biztosan megtalálja.
Az a baj, hogy rossz a marketingje mindennek, ami kicsit is komoly. Kafkának is rossz a marketingje, a Bibliának is rossz a marketingje. Az Ótestamentum nehéz szöveg, azzal ugyanúgy gondja lehet annak az olvasónak, aki az enyémet nehéznek találja. Van egy olyan konzumkultúránk, amelynek célja a tudatvesztés beállítása anélkül, hogy a tudat tudna róla.
Az ember semmi másról nem tud igazán beszélni, csak a jelenkoráról. Könyveimben az idő egyfajta általános jelen, nem érdemes számon kérni tőlük konkrét történelmi korszakokat. Ha elolvassák őket, tényleg fontos az, hogy a huszadik századnak melyik szögletében játszódnak!? Huszadik század, ennyi elég. És elég is volt belőle nagyon.
Van valami varázslatos a könyvekben. A sárguló lapok illata, a borítók súlya, a lapozás halk nesze – mind-mind egy olyan világba repít, ahová csak a könyv képes eljuttatni.
Egy könyv nem csupán betűk halmaza, hanem kézzel fogható emlék, barát, menedék.
Ebben a gyűjteményben azok az idézetek kaptak helyet, amelyek a könyvek iránti rajongásról, az olvasás öröméről, a könyvekben rejlő bölcsességről és gyógyító erejéről szólnak.
Ha te is azok közé tartozol, akik szeretnek elveszni egy regény világában, akik számára egy könyvesbolt olyan, mint másnak az édességbolt, akkor ezek az idézetek neked szólnak.
Lapozz bele a gondolatok könyvtárába, és találd meg azt a mondatot, ami most éppen hozzád szól.
