A karácsonyt nem az a varázs teszi, melynek fenyőgallyas, gyertyafényes s angyalszárnyas keretéből gyermekszobák s gyermeklelkek öröme csattan ki felénk; nem is az a nagy, elvont eszme teszi, mely fölött vitáztak századok s halmozódtak pergamenes kódexek: hanem a karácsonyt (…) az az édes, meghitt bensőség teszi, mely mint szellem és élet kitölti lelkünket, mely mint bizalom s áhítat fakad ki kedély világunkban.
Karácsony idézetek
A karácsony hangulata úgy elömlött a világon, mint a nagyúri parknak májusesti illata, melyből kijut a kastélynak, de kijut a faluszéli kunyhónak is, s érezi azt nemcsak a főúr, hanem az országút vándora is. Ez a hangulat ugyancsak édes s emberséges; van benne annyi szeretet és megnyugvás, annyi biztató remény és szent öröm, hogy nemcsak a hívő, hanem a hitetlen is megérzi varázsát. Ez a hangulat mint általános jóindulat járja be a világot; örülünk azon, hogy szeretetünket másokkal megéreztetjük, s hogy viszont másoktól jóindulatot veszünk s hogy élvezhetjük azt, hogy szeretnek minket.
Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyalszárnyak szövődnek sötét fátyolodba s a teremtést édes angyalének ébreszti föl karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned magányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a ködös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben, s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hullnak.
Koszorút kötünk a karácsony örömeiből s az újév reményeiből, glóriás fenyőgallyból s küzdelmes pálmaágból. Gondolatainkra két világosság vetődik, az egyik a karácsonyéj fényessége, a másik az újév hajnalának bíborsugárzása. Bűbájt gyakorol, izgalmat kelt mindkettő; az egyik a régi öröm bája, mely mindig új, – a másik az újév izgalma, mely már oly régi.
1960 fekete karácsonnyal ajándékozta meg az embereket, itt van előttem a szürke, hideg város képe, hó nélkül. De én óriási büszkeséggel gondoltam vissza mindarra, ami abban az évben történt velem. A fiatalok számára bizonyára hihetetlen, de akkoriban még villamos járt a Pozsonyi úton, és a gyerekek tíz fillérért vásárolhatták a Stollwerk és húsz fillérért a Frutti cukorkát, és akkor, 1960-ban a Német Demokratikus Köztársaságban elkészült és bemutatták az első Trabant Kombit, amely tizennyolc lóerős volt, és négy utassal, óránként kilencven kilométeres sebességre volt képes,s akinek volt negyvennégyezer forintja, az meg is vásárolhatta. Már úgy értem, ha várt rá nagyjából nyolc évet. Persze én itthon nem nagyon figyeltem arra a hírre sem, hogy Amerikában John Fitzgerald Kennedy lett az elnök, és még az a hír sem ütötte meg a fülemet, hogy Angliában egy Beatles nevű zenekar elkészítette első kislemezét. Engem ott, fekete karácsonykor, a fa mellett már az foglalkoztatott leginkább, hogy igazi futballista lettem, aki pénzt keres, s ezzel a pénzzel nemcsak elegáns kardigánt vásárolhat magának, hanem segítheti a szüleit és a családját is. Ez volt 1960, a csodák éve.
Karácsony van. Karácsonyi muzsika szól a rádióból a másik szobában. Mitch Miller „Santa Claus is Coming to Town” című dala. Azt hiszem, kissé elkéstek vele; a Mikulás jött és elment, s vele együtt gyermekeink és unokáink is. Tekintélyes felfordulást hagytak maguk után, de nem érdekel. Ahogy öregszem, a család jelenlétének minden bizonyítékát kincsként értékelem. Odakinn havazik, minden békés és nyugodt. Ilyen pillanatokban hiheti azt az ember, hogy a világ akár még jó is lehet.
Apádnak volt, – neked már nincs, fiam!
Látod, látod: ez itt a Trianon!
Neked az angyal ruhát hoz s cipőt,
neked már nem jut játékos öröm,
szegény kis magyarom!De ne búsulj! lesz ez még jobban is!
Nem lesz mindig ily fekete karácsony!
Terem még dúsabb, fényesebb fenyő,
ott, hol apádnak,… csak el kell menni érte
át a határon!Törüld le könnyed, de sohse feledd,
hogy elrabolták karácsonyi álmod!
Fogadd meg itt, e csonka fa alatt,
hogy fiadnak a szép magyar karácsonyt
visszavarázslod!










