Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is.
Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.
Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba – az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem.
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
S ha mondanak is néki valamit.
Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön.
Sosem szabad elfelejtened,
Hogy a nagyság
Nem garancia a boldogságra,
A jóság ellenben mindig az.
Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik jobban, mint a jótétemény élvezőik őket, hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak.
Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van; akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember.
Ha az ember szívét-lelkét nyitva tartja és hajlandó befogadni a világot, minden sokkal nyugodtabb és kisimultabb lesz. Be lehet lépni egy szobába úgy, hogy felveszed az ellenséges légkört, és úgy is, hogy jóindulatot sugárzol. Mind a kettő meglepő módon ragadós…
Létezik egy nagyon hatásos gyakorlat, amit évekkel ezelőtt kezdtem el használni. Az első dolog, ha egy személyre vagy egy állatra gondolok, vagy, ha először találkozom velük, mindenképp az mondom nekik, hogy: „Kívánom, hogy boldog légy.” Nagyon fontos, hogy ne csak kívánjam, hanem valójában úgy is gondoljam. És ez a gondolat mindent megváltoztat közted és az illető személy között. A dolgok ezután úgy fognak történni, hogy minden rendben legyen.
Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged – vak légy döngése a bezárt ablaküvegen.
Mindig az volt a meggyőződésem, hogy másokkal szemben úgy kell viselkednünk, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. „Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz” – azt gondolom, ha ehhez tartanánk magunkat, egy kicsivel mindannyian jobban élhetnénk.
Mint oktatók, gyermekeket és fiatalokat tanítunk arra, hogy tiszteljenek másokat, és az időseket. A fegyelemre és a helyes cselekedetekre koncentrálunk, nem csak arra, hogyan tegyünk kárt a másikban.
Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni – ez az, amire hivatott az ember.
Művészet az, amikor megpróbálod megtalálni a jót az emberekben és együttérzőbb hellyé tenni a világot.