Rájöttem, hogy Isten valami miatt a legcsodálatosabb dolgokat az életben szándékosan a legnagyobb félelmünk másik oldalára helyezi.
Keresztre kell feszíteni, máglyára kell vetni bárkit, aki józan esze birtokában azt hiszi, hogy ő Isten, bár manapság arra a könyörületes álláspontra helyezkedünk, hogy józan esze birtokában senki sem hihet ilyen hülyeséget. Csak egy szerencsétlen idióta képzelheti azt magáról, hogy ő a világ mindenható uralkodója, és várhatja el, hogy mindenki más térdre boruljon előtte és imádja őt.
Amit az ember magánál erősebbnek érez vagy talál, azt hajdan is mindenkor isteninek, illetve démoninak nevezte. Isten: a benne lakozó Erősebb.
Istent természetesen nem lehet bizonyítani, mert például hogyan tudná az ausztrál gyapjút rágcsáló egyik moly a másiknak bebizonyítani, hogy Ausztrália létezik?
Az egyetlen ok, amiért nem a fegyházból beszélek hozzátok, az Isten kegyelme. 13 éves koromban drogot szívtam, drogot árultam, füvet árultam, heroint árultam, kokaint árultam. Már 13 évesen drogoztam, de nem ez volt Isten terve velem.
A világban vagyunk, de ne tartozzunk a világhoz. Ne tőle függjön a boldogságunk. Bízzatok a Mindenhatóban. Ne erre a világra támaszkodjatok a boldogságotok terén. Mert van, hogy kedden azt mondják neked, hogy szeretnek, szerdán pedig azt, hogy gyűlölnek.
Nem vagyok Isten, de ha én lennék, akkor hetvenöt százalékotok lány lenne, a többiek pedig pizza és sör.
Isten nem más, mint szeretet. Minden, ami szeretet, az Isten. És minden, ami nem szeretet, az nem Isten, és ami nem Isten, az nem is valóság, csak valami rossz álom. Isten benne van abban, hogy én itt vagyok, mert az hozott ide, hogy szeretem a hazámat és szeretem az emberiséget, és meg akarom védeni azt, aki védelemre szorul, és fel akarom szabadítani azt, aki rabságban él. De abban nincsen benne az Isten, hogy géppuskámmal embereket ölök, mivel azt nem szeretetből tettem. Azt csak azért tettem, hogy megvédjem magam, hogy teljesítsem a kötelességemet, mert katona vagyok, s a katonáknak ölniök kell.
Tudod, nekem az Istennel nem sok dolgom van. Ő végzi a magáét, ahogyan akarja, és én is a magamét, ahogyan tudom. Éppen, hogy néha keresztezzük egymás útját. Ő elém rak valamit, és én megbotlom abban. Ennyi az egész. Aztán továbbmegyünk. Nem sok dolgom van nekem az Istennel. Ha én hangya vagyok, akkor ő a medve, aki néha, csak úgy unalmában talán, odalök valamit az utamba. Fatörzset vagy kődarabot, és én nem mehetek tovább, amerre menni akartam. Ennyi van közöttünk.
Isten nem kultúrákat és civilizációkat, hanem egyéneket fog megítélni. Nagy meglepetések lesznek, mert gonosz társadalmakban is szentek sokasága él. A társadalom épp azért gonosz, mert ezt elfedi, és nem engedi napvilágra jutni.
Isten akarata, mennyit hallottam ezt később is az emberektől. Ha már nem tudtak egyebet mondani, azt mondták: ez volt az Isten akarata. S mindig csak olyankor mondták, amikor valami rossz történt, valami nagyon nagy baj, amin nem lehetett segíteni. Isten akarata. Mintha az Isten mindig csak rosszat akart volna nekünk, embereknek. Vagy mindig csak olyankor jutott volna az eszükbe, hogy Isten is van, amikor baj szakadt reánk. Isten akarata. Valahányszor ezt hallottam. mindig apám jutott az eszembe, ahogy ott ült maga elé bámulva a padon, és csak bólintott a fejével némán.
Az ember sorsán egyedül csak az ember maga segíthet. Az Úristen mindössze megadja hozzá a lehetőséget.
Élj igazán, amíg lehetőséged van rá! Az élet óriási ajándék, amiben semmi sem jelentéktelen. A legnagyobb dolgok is a legapróbb magokból sarjadnak – Isten törvénye szerint. De az életet fegyelmezetten kell élni. Nem szabad eltékozolni rossz döntésekre vagy bizonytalan szándékokra. Törekedj arra, hogy gondolataid és tetteid mind ugyanazt a célt szolgálják – ne önmagadat, hanem Istent. Ezt nevezzük jellemnek.