A húsvét arról szól, hogy létezik egy másik élet az után, amink van.
A Húsvét megünnepléséhez kevés az emlékezés. Meg kell nyílnunk Jézus előtt. Közösséget kell vállalnunk vele és egymással. Jézus szolgáló szeretete kell, hogy szíven találjon minket. Az ünnep elmúlik, de a köztünk lévő Ország hirdetése minden nap feladatunk. Ez az Ország akkor teljesedik, ha tesszük is, amit Jézus örökségül ránk hagyott. Feladatot kaptunk. Egész életünkben mosnunk kell egymás lábát.
A húsvéti békéhez vezető út saját sötétségeink Jézussal való szemlélésén keresztül vezet. A halott megváltóval együtt elszenvedni, hogy amit önmagunkban és magunk körül szennyesnek, békétlennek látunk, azt átjárja az ő megváltó szeretete.
Húsvét van,
hát korán keltem,
meglocsolni
a kiskertem,
és hogy szedjek
friss harmatot!
Ugye, szép hölgy,
locsolhatok?
Néha csak meg kellene nyugodnunk Isten ölében. Akkor hinnénk, sőt tudnánk, hogy amikor a húsvétról beszélünk, az nem csupán egy évente ismétlődő ünnep, hanem életünk legcsodálatosabb valósága.
A húsvét arról beszél nekünk: sohasem a szenvedésé az utolsó szó. Annyira valóságosan nem, amennyire a mi Urunk, Jézus életének a végállomása sem a passióút és a Nagypéntek volt… Ahogyan Nagypéntek után Húsvét következett, ahogyan a halálból előtört az élet, akkor ott – így van ez ma is. Valóban a szenvedés és a könnyek örömmé változtak akkor – és változnak ma is.
Húsvét van – gondolta, és még az arcára sütő napban is érezte, hogy ünnep van az egész világon.
Húsvét örömhíre az, hogy minden vallásosság nélkül, hitvalló hitetlenként is élvezhetjük. Zabálhatjuk a sonkát és a vele főtt tojást, és aztán keresgélhetjük a nyuszi csokitojásait sötétedésig anélkül, hogy egy pillanatig is komolyan kellene vennünk az ősrégi, és amúgy is korhatáros horrormeséket. Kedves gyerekek, húsvéthoz nem kell Krisztus, csak életöröm. És hús. Meg csoki.
Mi vagyunk a nyuszikák,
Rajtunk gyönyör uszik át,
Ma fog a húsvét lefolyni,
Ma fogunk, ma fogunk
Piros tojásokat tojni.
Hát itt a husvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szivében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom.
A húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében. Napról napra újabb kalendáriumi érzések révedeznek föl az emberi lelkekben, mert a naptár legnagyobb hangulatcsináló.
Anyám mindig azt mondta, hogy a húsvét később van, mert így olcsóbban meg tudta venni hozzá a dolgokat.
A faluban volt nagy öröm,
mert a nyuszi boldogan
kínálta a piros tojást:
– Gyertek, hisz` ma húsvét van!Sok kis nyuszi díszítette
és festette ezeket,
gyertek hamar, nyújtsátok hát
érte a kis kezeket.
Hiszem, hogy úgy húsvét táján
Lejön majd az Isten hozzánk
És feltámad dicső fényben
Meseország. – Magyarország.
Húsvétvasárnap a kedvenc ünnepem. Úgy tűnik, ezen a napon minden lehetséges.
A húsvét a legnagyobb mélységeket és legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk.
Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.
A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait… Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.