A hit az a hang az agyad hátsó zugában, amely azt mondja neked, hogy hallgass a hangra az agyad hátsó zugában.
A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod, hová vezet.
Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.
Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás.
A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.
Barátaim, kérjetek jókedvet az Istentől. Legyetek vidámak, mint az égi madarak. És ne zavarjon benneteket cselekvésetekben az emberek bűne, ne féljetek, hogy az elsodorja és nem engedi megvalósulni a ti műveteket, ne mondjátok, erős a bűn, erős a becstelenség, erős a rossz környezet, mi pedig magányosak vagyunk és tehetetlenek, elsodor bennünket a világ, és nem engedi megvalósulni a mi nemes művünket. Kerüljétek az ilyen kishitűséget, gyermekeim!
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.