Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb,
hogy hazugságtól hazugságig vezet,
és saját mocskát átragasztja rám is –
de csak bírjam ki a feltámadásig.
Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az „átverést”).
Még ha a legjobb szándék vezérli is a hazugságot, elveszi tőlünk a fényt, és sötétben nem lehet élni.
Ha nem veszel tudomást egy kellemetlen helyzetről, azzal nem tudsz változtatni rajta. Csak azt tudod befolyásolni, amivel hajlandó vagy szembenézni. Az igazság fáj, de a hazugság ölhet
Akkor zavarodunk össze a leginkább, amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről, amiről a szívünk tudja, hogy az hazugság.
Az ember bármit mondhat annak, akivel soha többé nem találkozik már az életben.
Ha meggyőződ magad, őszintén, akkor halandzsázhatsz összevissza (…), lehet minden szavad tökéletes zűrzavar, akkor is hinni fognak neked.
Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.
Nincs kivétel. Mindenki hazudik. Úgy színezi ki az igazságot, hogy célszerű legyen: a horgásztól kezdve, aki eltúlozza a – szökött – ponty méretét, a politikai memoárig, ami a csekély tapasztalatot a történelem aranyává változtatja át.
Inkább hazugság, ami gyógyít, mint igazság, ami ront, és akkor is igazság marad, ha nem mondják ki.
Nem a szerelem építi a legerősebb köteléket a világon, hanem a kegyes hazugságok.
A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat, míg a politikus azért, hogy elrejtse.
Egy kő is lavinát indíthat el. Egy szó olykor ugyanezt teheti. És a hazugság lavinává válhat, elsöpörhet minden útjába kerülőt; bömbölve, lehengerelve, mindent agyonnyomva száguld, a nyomában átformálódik a világ, és az életünk menete más lesz.
A nagy politikusok meséket szőnek, hogy inspirálják az embereket.
A hazugság a reményvesztett ember utolsó reménye.
Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.
Ha mindenki hazudik, abba ugyanúgy belezavarodunk, mint ha mindenki igazat mond.
A hazugság megöli az ártatlanságot, ahogy az árulás és a féltve őrzött titkaink is.