Száz csúnya igazságnál szebb egy rendes hazugság. Olyan igaz, ami csúnya nagyon sok van, de a hazugság majdnem mindig szép. Hiszen az a rendeltetése, hogy megszépítsük vele a kibírhatatlan igazságot.
Ha egy hatalmas hazugságnak pontosan az ellenkezőjét mondják, az még nem biztos, hogy igaz.
Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.
Az igaz hamisnak tűnik a hazugságok sötétségében.
Aki egy hazugságban hisz, el fogja utasítani az igazságot.
Mindenki hazudik valami módon. Ez tartja össze a társadalmat. Hogy kicsit hazudunk. Fogd fel tapintatnak. Az igazság a maga módján végtelenül egoista.
A férfi pajzsot visel az oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.
Én az igazságról akarok beszélni az embereknek, ehhez azonban először el kell pusztítanunk az igazságként elfogadott hazugságokat. Ha nem tépjük ki gyökerestől, ha nem irtjuk ki ezeket a hazugságokat, egyetlen lépést sem tehetünk az igazság felé.
Ránk szakad az ég, itt annyi a hazugság,
Érdekből a szív nem él,
Jégbe fagyva mit sem ér,
Gondoltam, csak szólok, ha elfelednéd tán,
Milyen képmutató a világ.
Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb,
hogy hazugságtól hazugságig vezet,és saját mocskát átragasztja rám is –
de csak bírjam ki a feltámadásig.
Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az „átverést”).
Még ha a legjobb szándék vezérli is a hazugságot, elveszi tőlünk a fényt, és sötétben nem lehet élni.
Ha nem veszel tudomást egy kellemetlen helyzetről, azzal nem tudsz változtatni rajta. Csak azt tudod befolyásolni, amivel hajlandó vagy szembenézni. Az igazság fáj, de a hazugság ölhet
Akkor zavarodunk össze a leginkább, amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről, amiről a szívünk tudja, hogy az hazugság.
Az ember bármit mondhat annak, akivel soha többé nem találkozik már az életben.
Ha meggyőződ magad, őszintén, akkor halandzsázhatsz összevissza (…), lehet minden szavad tökéletes zűrzavar, akkor is hinni fognak neked.
Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.
Nincs kivétel. Mindenki hazudik. Úgy színezi ki az igazságot, hogy célszerű legyen: a horgásztól kezdve, aki eltúlozza a – szökött – ponty méretét, a politikai memoárig, ami a csekély tapasztalatot a történelem aranyává változtatja át.
Inkább hazugság, ami gyógyít, mint igazság, ami ront, és akkor is igazság marad, ha nem mondják ki.
