A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (…) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.
A világon mindenkink joga van két nagy hazugsághoz. Az egyik jogos hazugság, hogy másnak mutassák magukat a környezetük, vagy az egész világ előtt, mint amilyenek valójában. A másik jogos hazugság, hogy másnak lássák önmagukat, mint amilyenek valójában.
Egy nőnek néha nagy szüksége van hazugságra. A nőknek meg kell magukat védeniük, és a hazugság ebben jó fegyverük. De három olyan személy van, Madame, akinek az igazat kell vallania. A gyóntató atyjának, a fodrásznak és a magándetektívnek.
A hazugság önmagad előtt akkor is megszégyenít, ha mások előtt sikered volt vele.
Az igazságot a hazugság nem tudja megmásítani, legfeljebb betakarni – de ezt sem örökké.
Pontosan értem, hogy a bajok elrejtése hazugság. Nagyon utálom, hogy úgy kell tennem, mintha egy tökéletes család tökéletesen boldog gyereke lennék. Azt gondolom, ha felnőtt leszek, én mindig őszinte leszek. Azt is meg fogom mondani, ha rossz valami, mert a hazudozást mindennél jobban utálom.
Boldog az ember, ha igazán ember,
és nem ismeri útját a hamisságnak.
A hazugság nem mindig a bűntudat jele (…). Vannak született hazudozók is.
Hazudni nemhogy a Büntető Törvénykönyv, de még a Tízparancsolat szerint sem bűn.
Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor. Azt, hogy becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond. Akkor azon tűnődtem, hogy ismeretségünk óta mikor és mit hazudott nekem. Ennek ellenére szerettem volna hinni benne, szerettem volna, hogy megérzéseim ne igazolódjanak.
Száz csúnya igazságnál szebb egy rendes hazugság. Olyan igaz, ami csúnya nagyon sok van, de a hazugság majdnem mindig szép. Hiszen az a rendeltetése, hogy megszépítsük vele a kibírhatatlan igazságot.
Ha egy hatalmas hazugságnak pontosan az ellenkezőjét mondják, az még nem biztos, hogy igaz.
Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.
Az igaz hamisnak tűnik a hazugságok sötétségében.
Aki egy hazugságban hisz, el fogja utasítani az igazságot.
Mindenki hazudik valami módon. Ez tartja össze a társadalmat. Hogy kicsit hazudunk. Fogd fel tapintatnak. Az igazság a maga módján végtelenül egoista.
A férfi pajzsot visel az oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.
Én az igazságról akarok beszélni az embereknek, ehhez azonban először el kell pusztítanunk az igazságként elfogadott hazugságokat. Ha nem tépjük ki gyökerestől, ha nem irtjuk ki ezeket a hazugságokat, egyetlen lépést sem tehetünk az igazság felé.
Ránk szakad az ég, itt annyi a hazugság,
Érdekből a szív nem él,
Jégbe fagyva mit sem ér,
Gondoltam, csak szólok, ha elfelednéd tán,
Milyen képmutató a világ.