Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.
E szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.
Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.
Ha körül is nézünk a nagyvilágban – ami jó dolog –, mindig érdemes hazajönni. Csak itt vagy otthon, csak ez a te hazád. Itt kell boldogulnod, csak itt van magyar jövő.
(Részlet a 16. Szakma Sztár fesztivál megnyitóján elmondott beszédéből – 2023. április 24.)
Ha megértjük azt, amit a szüleink, a nagyszüleink meg az előttük járók gondoltak és megalkottak, akkor nem hiszem, hogy találhatnánk számunkra kedvezőbb keretet, mint a saját hazánk, a saját nemzetünk, mint Magyarország. Nem kell nekünk birodalmakhoz kapcsolódnunk, vagy oda betagozódnunk, nem jön ki abból nekünk semmi jó. És még ha valami jó ki is jönne, akkor se éreznénk jól magunkat a bőrünkben, mert hiszen szabadságszerető és a független Magyarországba szerelmes magyarok vagyunk. Ebben tudunk élni, ez a mi hazánk, így tudunk lenni boldogok.
Az ember otthont tud váltani, hazát nem, abból egy van, ahol születik.
Az ember ahol születik, az egy megmásíthatatlan dolog. Ez egész életedben meghatároz. Bárhol éljek, bármilyen állampolgárságom is legyen, nekem a hazám akkor is Magyarország.
Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz.
Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.
Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ.
Egy nemzetközi karrierhez külföldön kellene élni, de nincs sok kedvem elmenni Magyarországról, jól érzem magam itthon.
Nekem is a családom a legfontosabb, az ő nyugalmuk, biztonságuk, egészségük, boldogulásuk. Magyarország az egyetlen hely, ahol otthon lehetünk, ők is, én is, ezt kell megvédeni, itt kell biztonságossá, derűssé, barátságossá tenni az életet.
A migránsügy nem szimplán migránsügy. Okok vannak mögötte, azokra kell figyelnünk, már ha valakit érdekel, hogy mi lesz vele, a családjával, a gyermekeivel és általában azokkal a kötelékekkel, amelyeket hazának, nemzetnek, európai civilizációnak nevezünk.
Közösen kell birtokba venni a hazát. Nem egyiknek, nem másiknak. Nem nekünk, nem nekik. Közösen.
Ez a föld a bőrünkben van. A sónák szerint az a vér festi ilyen vörösre, amit ezért a földért kiontanak. Ez a hazánk. Sose fogsz elmenni innen.
Hiszek abban, hogy Magyarországon a teljesítmény számít, hiszek abban, hogy az elvégzett munka elnyeri méltó jutalmát, hiszek abban, hogy a nehézségeken valódi nemzeti összefogással úrrá leszünk, hiszek abban, hogy minden itt élő állampolgár magyarsága ugyanannyit ér, és hiszek abban, hogy munkámmal hozzájárultam és a jövőben is hozzájárulhatok hazám boldogulásához.