„Hála.” Tudom, kik azok, akiknek hálával tartozom! De ők soha nem várták el tőlem, hogy hálás legyek. Sem akkor, sem most, mert az önzetlen jó cselekedet nem várja el a hálálkodást.
Hála idézetek
Igyekszem hálás maradni, és ezért ezerszer megjutalmazott az élet. Eleinte kis dolgokért mondtam köszönetet, és minél többször tettem, annál nagyobb bőség záporozott rám. Ennek pedig bizonyosan az az oka, hogy amire odafigyelünk, az erőre kap. Ha arra koncentrálunk, ami jó az életünkben, ez a jó sokasodik meg.
Nekem a legnehezebb szó a világon a köszönöm. Köt. Soha nem bírtam elviselni semmiféle köteléket. Még a hála kötelékét sem. Még az ilyen angyali köteléket sem.
A hála titkos csatornákat nyit meg. Arra fókuszálj, amid van, és ne arra gondolj, amid nincs! Mindened megvan már most, amire valaha szükséged lehet.
A hála olyan talaj, amiben az öröm könnyen kivirágzik. Kiszabadít minket az énközpontúság börtönéből.
A hála több, mint egy egyszerű köszönöm, amikor ajándékot kapunk. A hála az, amikor tudatában vagyunk, hogy most élünk; amikor megengedjük magunknak, hogy teljesen a pillanatra figyeljünk és értékeljük az életet, amit élünk; amikor arra koncentrálunk, ami valóban a miénk, és nem arra, ami nem az. Klisé? Teljesen.
– Tudod, mi az igazi titka annak, hogy jó ember maradj akkor is, ha sikeres vagy?
– Na mi? – nézek rá kitágult pupillákkal.
– A hála. Maradj hálás…
Mindazok a tapasztalatok, amelyeket hálásan tudunk szemlélni és elfogadni, a jövő építőköveivé válhatnak. A hála kedvet ébreszt a jövőhöz.
Harag és a hála nem létezhet egyszerre, mert az előbbi megakadályozza, hogy az életet ajándéknak lássuk és éljük meg. Haragom azt sugallja nekem, hogy nem azt kapom, amit érdemlek. Ez mindig irigységben ölt testet.
Amikor a hála vezérli viselkedésemet, akkor erőfeszítést teszek arra, hogy elismerjem: mindent, ami vagyok és ami az enyém, a szeretet ajándékaként kaptam, és örömmel kell megünnepelnem.
Mindig van, aki nagyobb fájdalommal küzd, mint mi. A hála segít átvészelnünk minden egyes napot.
A hála érzése még több dolgot hoz magával, amiért hálás lehetsz.
A hála – annak meglátása, hogy Isten miképp állt mellettem a sötétség óráiban – elindítja azt a folyamatot, hogy elégedetten viszonyuljak a jelenemhez, és bizalommal kapaszkodjak bele Istenbe a jövőmet illetően is.
A hála egyik nagy ajándéka, hogy háttérbe szorítja az egót, s nagyobb megértést és együttérzést ad érte cserébe. Bosszankodás helyett az elismerést választjuk.
A hála és az öröm, amit az ajándék láttán érzünk, nem a tárgyhoz kötődik, hanem az ajándékozóhoz.
A hála nem mindig szikrázó napsütés, néha csupán egy csíknyi beszűrődő fény a sötétben.
A hála a boldogság egyik kiváltó oka, nem a következménye.
Hála, gondolta. Ez jó szó lesz, ezt magával viszi a következő évre. Ez egy egész életre jó útravaló.
Számomra a hála nem filozófiai kérdés volt. Magától értetődött hogy megköszönöm ha megnyal egy borjú vagy ha tyttö megbök az orrával. Egy embernek megköszönni valamit már inkább nehezemre esett. Az emberek kérnek cserébe valamit. Feltételekhez kötik a cselekedeteiket. Az állatok csak léteznek.
A hála-imádság áldásait a következőkben tapasztalhatod meg: szívedbe valami leírhatatlan nagy csöndesség költözik. Szűkös földi viszonyok között is elégedett vagy, és megszilárdul lelkedben az Isten iránti föltétlen bizalom.