– Érezte már úgy, hogy az egész világ maga ellen van?
– Egyfolytában!
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (…) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. (…) Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (…) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.
Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni.
– Elveszed, amit akarsz, mert örömet okoz. Ez nem szerelem…
– Akkor mi?
– Valami céltalan lelkesedés, amit ki akarsz elégíteni. Távol attól, ami számít.
– Mi számít?
– A bizalom, a felelősség, vállalni a döntéseid terheit egy életen át. Méltó lenni hozzájuk, és főképpen nem bántani szerelmed tárgyát.
Tudnod kell, hogy mennyire szeretlek… olyan értelmet adtál életemnek, amit nem is várhattam. És ezt senki nem veszi el tőlem.
A kritikus az, aki gyorsan olvas, arrogánsan, de sohasem bölcsen.
Szent György és a sárkány. Eszembe vési, hogy a zeneszerzés egy szent háború. Néha megölöd a sárkányt, és van, hogy a sárkány öl meg téged.
Egy igazi öngyilkosság, az megfontolt, fegyelmezett bizonyosság. Az emberek hajlamosak kijelenteni, hogy az öngyilkosság gyáva tett, de ez távolabb nem is állhatna az igazságtól. Az öngyilkossághoz mérhetetlen bátorság kell.
Mallory apja: Ez az, nyírd csak ki! Lószar, ez nem sport! Mit nézzek én, két bu*it? Ööööld meeg, öld meg a ge*i indiánt! Hát te meg hova a pi**ába mész?
Mallory: Pontosan oda!
Mallory apja: Mingyá’ megmondom hová mész teee…
Mickey: Szia, Ed! Mickey van itt!
Mallory apja: Hát épp jókor, te fa**orrú! Jól van, fa**fej, most megtanulod, hogy mi a tisztesség!
Mallory anyja: Megígérted, hogy nem eszel több húst!
Mallory apja: Azt eszek, amit akarok. Na és? Akkor beszélj ba**d meg, ha már ettél belőle!
Mallory anyja: Csak nem akarom, hogy elduguljanak az artériáid és asztalnál vigyen el a trombózis.
Mallory apja: Áhh, ez a ku*va bőgés, lekonyulok tőle!
Mallory anyja: 15 évig nem sírtam és úgy se nyúltál hozzám!
Mallory apja: És ő, hogy lett?
Mallory anyja: Berúgtál, és összekeverted Mallory szobáját az enyémmel! Hát így lett, Kevin!
Kevin, Mallory öccse: Micsoda? Hát, Mallory a mamám?
Mallory anyja: Visszaküldöm a húst, és nem érdekel mit csinálsz velem!
Mallory apja: Tudod jól, hogy mit kapsz ezért! Szétrúgom a se**ed!
Mallory anyja: Ed, nézd!
Kevin, Mallory öccse: Mi van benne?
Mallory apja: „Eltűztem a húsossal, majd jövök, csók, Mallory.” Áhh, hülye ku*va!
Mallory anyja: Nézd! Viszik a kocsid!
Mallory apja: A kocsim! Ez a fa**opó ge*i, szétba**om a fejét, csak kapjam el! Még bejáratós! Hívd a zsarukat, gyorsan!
Mallory anyja: Kedves, beszélj szebben Kevin előtt!
Mallory apja: Egy frászt! Te hülye p**ia! Mi vagyok én, paraszt? Én kértelek rá, hogy du*j a haverommal? Csak ne parancsolgass! Ha én nem vagyok, még mindig a főnököd fa**át cserélgetnéd a hasispipával.
Mi van rajtad? Egy szemeteszsák? Mé’ nem szedsz már föl egy kis húst? Még egy kis fogyókúra és te leszel Ms. Etiópia.
Az ember változik. És akit nem hagysz változni, az meghal.
Amikor szeretsz valakit, valójában kihasítasz magadból egy darabot, hogy a másik egy darabjával pótold.
Túl sok határt szabsz, vézna ember. Talán pont ezek miatt vagy magányos.
Minden ami megszületik, véget is ér, vézna ember. Még maga az univerzum is.
Csak akkor vágyakozol utána, amikor már messze van. Miért? Hol volt ez a vágyakozás, amikor még együtt voltatok?
