Ha akarom szétlapítalak, de nem éri meg, mert csak egy kis hülye gyerek vagy, úgyhogy lódulj, de sietve ám!
– Várj csak! Nálad van a pénzünk! Add vissza, de gyorsan!
– Hogy mit akarsz, mi? Hát hülye vagy te? Hé! Nem tudod, hogy ki vagyok én?
– Kit érdekel!
– Háh, hát majd betojsz, ha megtudod! Én vagyok a Patkány, a Kopaszfarkú Patkány! Na, ezt nézd meg!
– Huh, rémes vagy!
– Megijedtél, mi?
Ahhoz, hogy igazán értsük a világot, szakítanunk kell a berögzült sémákkal.
Fura, hogy a legjobb ötletek gyakran az idő szorításában születnek.
Aktív világmegváltó voltam, most meg egy passzív, impotens, értelmiségi pöc* vagyok.
Csömörlött már meg a tanítástól? Sosem kérdezi meg, hogy mire jó ez az egész? Újabb suli, újabb csapat diák, helyes srácok, átlagos srácok, kedvesek de leginkább középszerűek. Olyanok, akik felnőttként a tudatlanságukkal vagy a passzivitásukkal formálják a világot.
A szabadság érzete szorongással tölthet el, szédítő érzéssel. Aki szorong, az a szabadságtól szédül.
Az egzisztencialisták szerint addig nem történik semmi, amíg az ember el nem éri a mélypontot.
– Akármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben.
– Dehát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?
Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben. És minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.
Úgy hiszem, a halál csupán egy ajtó. Mikor egy bezárul, kinyílik egy másik. Ha el akarnám képzelni a mennyet, egy kinyíló ajtót képzelnék, és mögötte ott találnám őt, amint vár rám.
E világnak megvan a természetes rendje, és aki megpróbálja ezt megbolygatni, annak rosszra fordul a sora.
A nagybátyám tudós volt, de hitt a szeretet létezésében, merthogy az természetes jelenség. Hitte, hogy a szeretet túlélheti a halált.
A titkosírás első szabálya: egy jó nyom, mindig egy másik nyomhoz vezet.
Holtak sosem maradnak holtak. Nyisd ki a füled, és hallod a szüntelen sustorgásukat.
– Érezte már úgy, hogy az egész világ maga ellen van?
– Egyfolytában!
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (…) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. (…) Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (…) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.
Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni.
