A téli eső buzgón és hidegen zúdul alá, a múló napok bénultan reszketnek a vízcseppek között, mintha elrejtenék az idő múlását, minden napot arctalanná téve, amíg a tél a maga teljességében pompázik.
Most őszi eső mossa arcom,
s a pillanat, mely elhagyott,
mint messze láng, vagy mint az arcod
új, tünde fénnyel felragyog.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nézem, ahogy az öreg kis Volkswagen Bogaram el-eltűnik az áthatolhatatlan esőfüggöny mögött.
Mire hullik
Mire hullik ez az eső,
a sok színtelen, őszi vércsepp,
amikre az ember felébred,
s konyhában kávét főzhet ő?És amíg a kávé lefő,
esőcsepp ablakán kinézhet.
A sok színtelen, őszi vércsepp,
mire hullik ez az eső?Mi issza fel, milyen mező?
Talán most egy perc is elég lesz
a hétköznapi örökléthez,
ha éppen arra vagy vevő.Mire hullik ez az eső?
Bámultam a lefolyó esőcseppeket, és olyan érzésem volt, mintha ma az időjárás is síratná a tönkrement életemet.
Az esőcseppek az angyalok könnyei, és azért hullanak, hogy lemossák a bűneinket.
Azonnal elaludt attól a csodálatos, sokszólamú muzsikától, ami egy falusi házban eső idején hallatszik: esőcseppek susognak a faleveleken, egy-egy magányos csepp koppan az ablaküvegen, a szél legkisebb változására lágy hanghullám keletkezik, csobbannak a cseppek az esővizes hordóban a sötét víz felszínén, zubog az esőcsatornában a lezúduló áradat. És a legveszélyesebb az a hang, ahogyan a vízcseppek előbb kongva koppannak, aztán tompán csobbannak a lavór alján a padláson, a beázó tető alatt…
Az őszi várost járni, miután lehullottak a színpompás levelek, és zuhog az eső – nincs is ennél tökéletesebb.
Az esőcseppek kopogása behatolt a szobába, mintha állhatatosan be akart volna tolakodni valaki – valami szürke, komor, alaktalan lény, a szomorúságnál is szomorúbb. Mintha be akart volna törni félig eltemetett emlékek ezreivel, hogy elöntse ezt a kis száraz szigetet, ezt a meleg és világos odút, mely a külvilághoz képest most emberséges és lakájos volt.
Éreztem az éjjeli eső illatát, és láttam a ház előtt álló platánfa leveleit, amelyek
lassan aranybarnába fordultak.
Csepereg az eső oktánszámra.
Fákon már sok levél okkersárga.
Jószívű ez az ősz, ocsúdok fel,
esőcsepp petél az orrcimpámra.
Tudja-e, hogy nincs egyetlen esőcsepp sem, amelynek más lenne a célja, mint visszajutni a tengerbe? Ez az, amit mi is próbálunk megtenni, Raymond. Esőcseppek vagyunk, akik vissza akarnak jutni a forráshoz, ahhoz a helyhez, ahonnan jöttünk.






