Nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.
Mindenki szereti látni a visszatérést. Mindenki szereti látni az esélytelen győzelmét.
Időnként megesik, hogy történik valami az emberrel, ami véglegesen megváltoztatja a véleményét, összezúzza a korábban egy bizonyos személy köré felépített ideálját, és arra kényszeríti, hogy még esendőbbnek, még emberibbnek lásson másokat, mint amilyenek valójában.
A jólét fedi fel leginkább a vétket, a balsors fedi fel leginkább az erényt.
A legtöbb ember rossz bíró a maga dolgában.
Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek.
A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.
Egy ember oly mértékben válik gonosszá, amilyen mértékű volt az ellene irányuló romboló hatás.
A munka nélkül tengődő emberek kevéssé meglepő módon nagyobb valószínűséggel szenvednek pszichológiai problémáktól és a stresszel összefüggő nyavalyáktól, amilyen a cukorbetegség, a szívinfarktus és az agyvérzés. És egyben a várható élettartamuk is kisebb.
Az emberek sokszor kockázatos viselkedésformákat reszkíroznak meg, csak hogy elevennek érezzék magukat. Jóllehet a társadalom mércéje szerint roppant sikeresnek számítanak, valamiféle hiányérzet tátong a bensőjükben; úgy érzik, hogy elszakadtak a lelküktől, és félhalottként tengetik mindennapjaikat. Így hát a halált is kockáztatják a pörgésért – a vágyott adrenalinhullámért – , csak hogy legalább az adott pillanatban eleveneknek érezhessék magukat.
Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt.
Nagy lelkek tehetsége felismerni a nagyságot másban.
Az embereket elvarázsolja a tehetség, pláne a zsenialitás. Azt imádják, bálványozzák benne, ami belőlük hiányzik, vagyis a teljességre való lehetőséget, sőt: képességet!
Szeretem a gyerekes zseniket, mert egyedül ezek a nagy emberek. A tekintély csak egy szükséges rossz, mely az ostobák ellen vértül szolgál; aki komolyodik a tekintéllyel, az az ostobák királya.
Ne ítéljük meg valakinek érdemét nagy képességeiről, hanem arról, hogy ezeket miként használja föl!
A tehetségtelen, de nagyravágyó embereknek nem marad más, mint ócsárolni az igazi tehetségeket.