Az álmok olyanok, mint az emberek, véletlenségből hasonlíthatnak egymásra, de sosem egyformák.
Az emberek egyik leghatalmasabb szükséglete az, hogy tartozzanak valahová. Az elfogadás és az elutasítás a társas lények egyik legnagyobb jutalma, illetve büntetése.
Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.
Más emberek egészen mások, mint mi, s nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.
Nagyon kevés a tolerancia bármi iránt, és nagyon nehezen tudnak az emberek elfogadni bármit is, ami az ő elképzeléseiktől eltér.
A legtöbb ember messze több időt fordít semmiségekre, mint értelmes alkotó munkára.
Az emberek nem hisznek az ingyentanács hatékonyságában.
Nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.
Mindenki szereti látni a visszatérést. Mindenki szereti látni az esélytelen győzelmét.
Időnként megesik, hogy történik valami az emberrel, ami véglegesen megváltoztatja a véleményét, összezúzza a korábban egy bizonyos személy köré felépített ideálját, és arra kényszeríti, hogy még esendőbbnek, még emberibbnek lásson másokat, mint amilyenek valójában.
A jólét fedi fel leginkább a vétket, a balsors fedi fel leginkább az erényt.
A legtöbb ember rossz bíró a maga dolgában.
Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek.
A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.
Egy ember oly mértékben válik gonosszá, amilyen mértékű volt az ellene irányuló romboló hatás.