Nincs jó kapcsolatom a lusta emberekkel. Más nyelvet beszélünk. Nem értem, és nem is akarom érteni őket.
Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál, ahol utoljára keresnéd.
Két dolgot látunk egy emberben. Amit akarunk és amit ő megmutat.
Amikor valami olyan történik, ami meghaladja a józan észt, a szkeptikusok is hívőkké válnak egy magasabb erőben.
Ha valakit, akárki legyen az, meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztán igen nehéz jóvátenni, elsimítani.
Ó, milyen elviselhetetlen a boldog ember némelykor!
Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.
Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember.
Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik.
Az ember csak a bajait szereti számon tartani, az örömeit nem.
Egy pillanatnyi élmény néha örökre meghatároz egy embert, miközben másokon csak úgy észrevétlenül átfolynak az események nap nap után, ahogy a folyó medrében a víz.
Mindig is jól kezeltem a szülőket. Az a titka, hogy úgy kell rájuk nézni, mint egy távoli univerzumból érkezett földönkívüliekre. Számunkra ismeretlen anyagból álltok, az ősi hagyományaitok megdöbbentenek.
Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. Csak a nemakarás elől apad el az idő.
Az emberek többsége általában akkor kezdett lázadni valami ellen, amikor rábukkant egy-egy nyilvánvaló igazságra, amely segítette őket a változtatás szándékában. Ma azt tapasztaljuk: a féligazságok is elegendőek ahhoz, hogy elkezdjék az öklüket rázni. Maholnap a hazugság is elég lesz hozzá.
Az emberi viselkedés egyik legfőbb hajtóereje az a vágy, hogy nyomot hagyjunk a világban, és maradandót hozzunk létre.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
Nem kell hősnek lenned ahhoz, hogy felismerd a gonoszt.
Amikor bajnok lesz valaki valamilyen sportágban, könnyen képzeli másoknál jobbnak magát, és a végén el is hiszi, amit mondanak róla.
