Lelkileg egészséges embereknek nincsen szükségük arra, hogy abszolút hatalomról ábrándozzanak.
Lewis Mumford
1895. október 19. - 1990. január 26.
amerikai történész, szociológus, technológiafilozófus és irodalomkritikus
A pszichológusnak mindig gyanús, ha valaki túlságosan összpontosít a hatalomra; az alacsonyabbrendűség, a tehetetlenség, a szorongás eltitkolásának kísérletét látja benne. Ha ez a hajlam mértéktelen ambícióval, féktelen ellenségeskedéssel, gyanakvással meg azzal párosul, hogy valaki a nagyság ábrándjában ringatózva egyáltalán nem tudja érzékelni a maga korlátait, a paranoiának – az egyik legnehezebben kifüstölhető pszichológiai állapotnak – jellegzetes tünetcsoportjával állunk szemben.
Akik a háborút a „küzdelem a létért” telhetetlen megnyilatkozásának vagy az állati agresszió ösztönmaradványának, az ember biológiai természetének próbálják tulajdonítani, nem sokat vesznek észre abból a különbségből, ami a háború elképesztő, ritualizált vérengzése és az ellenségeskedés, a civódások és a gyilkos lehetőségeket rejtő viszályok más, kevésbé szervezett változatai között van. Az élelem megszerzésekor megnyilvánuló harciasság, vérszomjasság és öldöklés – már legalábbis a húsevőknél – biológiai vonások: a háború azonban kulturális intézmény.
Az emberen kívül legfőként bizonyos hangyafajták szoktak háborúskodni, melyek szervezett hadseregeikkel halálos küzdelmekbe bocsátkoznak. Ezek a társadalomban élő rovarok már vagy hatvanmillió évvel ezelőtt feltalálták a „civilizáció” minden nagyobb intézményét, köztük a „királyság”-ot ( pontosabban: a „királynőség”-et), a katonai hódítást, a munkamegosztást, a szerepkörök és kasztok szétválasztását, más fajok megszelídítéséről, valamint a földművelés kezdeteiről nem is beszélve. A civilizált ember főként irracionális fantáziájának hatalmas ösztönzőereje tekintetében lépett túl a hangyaboly eme bonyolult rendszerén.
Az ember legfontosabb célja, hogy értéket teremtsen, és meg is őrizze.