Az én fegyverem az elmém. Az elmét a könyv élesíti, ahogy a kardot a fenőkő.
Mint a partra vetett hal, melyet kivettek vízi otthonából, úgy szomjazik az elme, és küzd, hogy megszabaduljon a halál hatalmától.
Az elme szeszélyes és nyughatatlan, nehéz vigyázni és visszafogni. A bölcs ember úgy összpontosítsa elméjét, mint ahogy a nyílkészítő egyenesíti a nyílveszszőt.
Intuíción nem az érzékek változó tanúságát, vagy a helytelenül társító képzelet csalóka ítéletét értem, hanem egy tiszta és figyelmes elmének annyira könnyű és határozott felfogását, hogy ahhoz, amit megértünk, semmiféle további kétely nem fér.
A csendes elmének az egész világegyetem megadja magát.
Nyaktól lefelé nagyon kevesen érnek heti száz dollárnál többet. Nyaktól fölfelé az ember értékének nincs határa. Ehhez képest mit csinálunk? Mindennap megtömjük a hasunkat, a száz dollárt sem érő, nyakon aluli részünket. Milyen gyakran tápláljuk az elménket, azt a részünket, amelynek az értéke, kereső- és boldogságszerző képessége határtalan?
Jelentős különbség köztünk és a számítógép között, hogy mi megválaszthatjuk elménk programját és programozóit. Ha még nem jutottunk annyira az élet országútján, amennyire szeretnénk, talán rossz programot követünk.
Uralmának fenntartása céljából az elme folyamatosan arra törekszik, hogy a jelen pillanatot a múlttal és a jövővel takarja be. Így a Mosttól elválaszthatatlan Lét vitalitását és végtelen teremtőképességét is elfedi az idő, valódi természetedet tehát elhomályosítja az elme.
Az elméd határa a csillagos ég. Ha az elme el tudja képzelni, hogy valami sikerül, biztosan menni fog – amennyiben te is vakon hiszel benne.
A múltban izomerőnket megsokszorozó eszközöket használtunk, ma pedig olyanokat, amelyekkel az elménket sokszorozzuk meg.
Az emberi elme tudat alatti részében olyan korlátlan erők rejlenek, amelyeket minden egyén kiaknázhat, és bármely kívánt cél elérésére felhasználhat.
Az univerzum olyan részecskékből áll, amelyek ki vannak szolgáltatva a céltudatos elme erejének.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Az intellektuális elme, amelynek nincs kapcsolata a szívvel, csiszolatlan elme.
Egy alapos jógagyakorlást követően az elme megnyugszik és passzívvá válik.
A tapasztalt, érett elme felülkerekedik a korlátokon, hogy túlnyúljon az anyagi megfigyeléseken.
A tanult elme ismertetőjele, hogy képes foglalkozni egy gondolattal anélkül, hogy elfogadná.