Két barát, bármit is tesz, eltávolodik egymástól, két ellenség viszont mindig találkozik.
Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.
Annyira megbízható és oly` szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnnek is barátaink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké.
Ne gondold, hogy az ellenségeid a szabályok szerint játszanak.
Néha az ellenségeink a legjobb tanáraink, az emberek ugyanis sokat tanulhatnak a hibáikból, a pusztítás pedig olykor új életet teremt.
Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál, ahol utoljára keresnéd.
Ellenségről ritkábban derül ki, hogy barát, mint fordítva.
Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert.
Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül.
Hitesd el az ellenségeddel, hogy nem kapsz érte nagy jutalmat, ha megtámadod: ezzel lelohasztod a lelkesedését.
A háború célja nem az, hogy meghaljunk a hazánkért, hanem hogy elérjük, hogy ellenségünk tegye meg ugyanezt.
Tartsa maga mellett a barátait, Mr. Grath…de az ellenségeit pláne!
Ellenség az ellenséggel megbékülhet hadban, de testvér a testvérrel nem.
Amíg ott maradsz konfliktusaid színhelyén, mindig marad valami halvány esélyed a sikerre. Ha elmégy, átengeded a terepet az ellenségednek, az ő akarata és szándéka érvényesül majd minden korlát nélkül.
Ha több az ellenséged, mint a barátod, egy az ezer ellen, hogy ennek magad vagy az oka.
Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak.
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi – és harcol – vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.
A legnagyobb időpocsékolás, ha arról vitatkozunk, ki a hibás. Ez sehová nem vezet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a konfliktust.