Mindenki képes a terhét cipelni, napestig. Mindenki képes a munkáját végezni, bármily nehéz legyen is, egyetlen napig. Mindenki képes kedvesen, türelmesen, szerető módon, tisztán élni, míg a Nap alá nem bukik. És mindössze ennyi, amiről az élet szól.
Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak – a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Az élet szép, viszont rövid, és az embernek meg kell keresnie, ami neki a legjobb.
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed.
A végén csak egy életed van, ami a tiéd, és ezt ki kell használnod. Tedd, amit szeretsz, töltsd az idődet olyan emberekkel, akiket szeretsz – nagyon egyszerűnek hangzik, de ha megnézed az embereket és a helyzeteket, akkor nem olyan egyszerű. Sokak esetében ez nem rajtuk múlik.
Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.
Ha az élet csupa lakodalom lenne, egy hét múlva már fejszével verné széjjel az ember.
Az ember választhatja a fél életet, de hogy egész életet élhessen, annak meg kell adnia az árát.
Ne izgulj azon, hogy milyennek kellene lennie az életednek. Csak alakítsd olyanná, amilyenné te szeretnéd.
Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.
Az élet értelme az élet valamennyi apró eseményében benne van. Jelen van a megteremtett formák és jelenségek végtelenségében.
Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe.
Túl rövid az élet, és néha attól félek,
hogy elszalad előttem, és hiába kérek
csak még egy percet a világtól,
mert talán nem láttam a szépet a hibáktól!
A világ és a lét itt kegyetlen.
közhely, mégis így van temetlen:
minden szemét marad a régi,
de pár szép percért érdemes élni.
