Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Élet idézetek
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Akik végig menekülik és végig rettegik az életüket, mert nem akarják megoldani a problémákat, azok vissza fogják ezt kapni, még súlyosabban. Senki nem fogja megúszni. Mindannyian megkapjuk. Akkor nem jobb kimondani, még ha fáj is? És addig megváltoztatni, amíg a gondolkodás szikrája bennünk van? Mert lehet megkeseredve élni. Kétségtelen.
Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni – mert az élet szép!
Az élet legfontosabb kérdése az, hogy mit teszünk másokért.
Minden tragédiák legmélyebbike nem az, hogy fiatalon halok meg, hanem ha 75 éves koromig élek úgy, hogy sosem éltem igazán.
A küzdelmes, ám mégis békés élet három pilléren nyugszik: egyszerűség, türelem, együttérzés.
Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.
Az élet értelme nem a halálon túli valami, jutalom vagy büntetés, örök, émelygő édelgés a jóknak, pokol a rosszaknak. A halálon túl nincsen semmi.
Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt végig csinálni.
Egy kicsinyke gondolat is elég ahhoz, hogy valakinek az egész életét kitöltse.
Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés. Mindent megváltoztathatsz.
Ha az élet hosszú útján a vándor nem talál magánál jobb vagy legalább magához méltó társat, hadd menjen örömmel, hisz a bolond nem segítheti az útját.
Az élet oly` rövid, hogy az ember ne fossza meg magát az örömtől, még ha az öröm veszélyt rejteget is!
Az út, mely a városba vezet, kénytelen megmászni a hegyoldalt és leereszkedni a lejtőn, alkalmazkodik a talaj változataihoz; de a talaj változatai nem okai az útnak, s nem adták az irányát. Minden pillanatban szolgáltatják neki a nélkülözhetetlent, a földet, melyen halad; de ha az egész útat nézzük, és nem annak egyes részeit, akkor a talaj változatai többé nem egyebek, mint akadályok, vagy késedelmi okok, mert az út egyszerűen a városba akart jutni és legszívesebben egyenes vonal lett volna. Így vagyunk az élet fejlődésével s a körülményekkel, melyeken áthalad, csakhogy a fejlődés nem rajzol egyetlen utat, s irányokba szakad anélkül, hogy célokat szemelne ki, végül mindig teremtő marad, még akkor is, mikor alkalmazkodik.
A jelen a múlt lenyomata, minden, ami benne van, következmény, okozat.
A hosszú élet titka, hogy nem szabad tükörbe nézni.
