Az ember előtt két út áll: az egyik az, hogy megvalósítja saját magát, azt, akinek ő született; a másik az, hogy mindent megtegyen azért, hogy szeressék, mert ez a vágy is vele született. És a szeretetnek mindig ára van.
Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.
A világ nem különleges és hétköznapi emberekre oszlik meg. Mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy különleges legyen. Amíg valakinek van lelke és szabad akarata, bármi lehet belőle, bármit tehet, bármit választhat magának.
Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Sohasem tekintettem más versenyzőket a példaképemnek. Nem akarok Ayrton Senna lenni. Mindig is saját magam akartam lenni.
A nagy jellemek fészke az arany középszerűség.
Nem mások elvárásainak kell megfelelned. A tökéletességet a magad módján is meghatározhatod.
Légy hűséges ahhoz, ami rajtad kívül sehol nem létezik – így tedd nélkülözhetetlenné magad!
Válságban mutatkozik meg legjobban az igazi énünk.
Mi hozzuk a magunk szabályait. Ezek határozzák meg, hogy mik vagyunk. Így a szabályok elvesztésével, önmagunkat is elveszítjük, és ismeretlen lényekké leszünk.
Néha elég egy pillanat, hogy felvillanjon a valódi énünk.
Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem hogy miként játszol.
Mindannyian egyedi lények vagyunk, (…) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során.
Egy nagy tehetség – amolyan „igazi” -, harmonikus. Mindig, minden korban vannak közönyös tömegek, elbizakodott műértők, pöffedt kritikusok, tehetségtelen partnerek, kontár vetélytársak. Az igazi tehetség mindezt feloldja önmagában.
Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot.
A hitelesség az, ha kitartunk amellett, akik vagyunk, még ha köröttünk mindenki azt akarja is, hogy mások legyünk.
Nem olyan szörnyeteg vagyok, amit ő szeretne. Úgyhogy sem ember, sem állat nem vagyok. Hanem valami teljesen új, a saját szabályaimmal. Dexter vagyok.
Van, aki félelmet lát, van, aki reményt. Én azt látom, hogy szabadon lehetek önmagam, a saját szabályaim követve.