A személyiséged mindaz, amit megtapasztalsz, de nem az, ami vagy.
Ahogy telnek az évek, mindannyian egyre inkább próbálunk hasonulni a többiekhez. Igyekszünk, hogy ne lógjunk ki a sorból, mosolyogni pedig szinte már csak parancsra szoktunk. Az emberek egyre inkább olyanok kezdenek lenni, mint a tömeggyártással előállított tömegtermékek. Körülbelül annyi különleges egyéniséggel, mint amennyi egy futószalagon előállított háztartási kekszbe szorult.
Te véletlenségből születtél annak, aki vagy; én magamtól lettem azzá, aki vagyok.
Nem számít, kik vagyunk vagy honnan jöttünk, mindegyikünknek megvan a magunk külön útja.
Ha el akarsz rejtőzni, mindig a tömegben tegyed, a tömegben ugyanis mindenki egyforma.
Nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak arra vágyom, hogy olyan maradjak, amilyen mindig is voltam, ami tényleg nem könnyű Hollywoodban.
Azt az üzenetet közvetítem, hogy légy önmagad, de mindig hozd ki belőle a legjobbat!
De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyelld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
A nagy emberek leszármazottjai mindig szerények és bátortalanok. Legszívesebben letagadnák származásukat, hiszen így visszanyernék szabadságukat, nem kérnék számon minden cselekedetüktől, hogy méltó-e a nagy elődhöz.
Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.
Egy komikus személy általában azért komikus, mivel nem tud erről. A komikum tudattalan. (…) A nevetés főképpen ebben az értelemben csiszolja az erkölcsöket. Arra késztet, hogy már most igyekezzünk annak látszani, aminek lennünk kellene, és amivé egy nap bizonyára leszünk is.
A pótolhatatlanság nélkülözhetetlen feltétele, hogy különbözz másoktól.
Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog „érvényesülni” az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy „érvényesülni”? Kit irigyelünk? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha?
A tökéletes paramétereket. A modell-szépséget. A centire és dekára mért tökéletességet. Ezt nézed, ezt kutatod, ezt méregeted. Bombázót akarsz. Igazi bombázót. Ám rossz helyen keresel. Mert a tökéletes paramétereket nem kívül kell keresned. Hanem belül. A lelkében. De nem is kell keresned. Hiszen meglátod rajta, megérzed benne. Meglátod mosolyában, meghallod nevetésében, megérzed kisugárzásában. És ezek a paraméterek a legfontosabbak. Nem mérhetők centivel, mérleggel, csak lélekkel. De ennél pontosabb mérce nincs. Így mérd. Mert így lesz a Másik igazi bombázó.
Az egyetlen különbség a jó és rossz ember között az, hogy a jók álképűsködnek, a rosszak pedig nem akarnak másoknak látszani, mint amilyenek valójában.