A legtöbb ember, ha dönteni akar, nem a tények után kutat. Tucatnyi ténynél többre tart egy igazi, nagy, léleknyugtató érzést.
Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés.
Régebben szerettem azt gondolni, hogy meg tudom különböztetni a jót a rossztól. Hogy valami vagy fekete, vagy fehér; vagy igaz, vagy hamis. Míg egy nem túl szép napon a színek összemosódtak, szürkébe borult a világ. És azóta egyszerűen nem tudom, hová lépek, és mi a helyes.
Amíg nem kötelezed el magad, mindig jelen van a tétovaság, a visszavonulás lehetősége, a céltalanság. Minden cselekedetedre és kezdeményezésre érvényes az alapvető igazság, amelyet ha nem ismersz, számtalan ötlet és nagyszerű terv kárba vész: abban a pillanatban, amikor tényleg elkötelezed magad valamire, a gondviselés is megsegít. És minden elképzelhető dolog megtörténik, amelyek segíthetnek, olyanok, amelyek egyébként sohasem történtek volna meg. Az elhatározásból események áradata adódik, amelyek javunkra fordítanak minden elképzelhető eseményt, találkozást és anyagi segítséget, amelyekről álmodni sem mertünk volna, hogy utunkba kerülnek.
Amikor arra van szükség, ne siesd el a dolgokat. De amikor kell, akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. A lényeg, hogy ezt a kettőt soha ne keverd össze.
Azok az emberek, akik teljesen végiggondolnak mindent, mielőtt egyet lépnének, egész életüket fél lábon töltik.
Szerelmet indíthat egy döntés, de meg nem szüntetheti.
Vannak pillanatok az életünkben, amikor kereszteződésben találjuk magunkat. Félelmetes, zavaros, térkép nélkül. A döntések, melyeket ekkor hozunk, meghatározzák az elkövetkezendő napjainkat. Persze, ha szembefordulunk az ismeretlennel, akkor a legtöbbünk inkább megfordul és megfutamodik.
Ha csak két választásod van, válaszd a harmadikat.
Az életben mindig érkezik figyelmeztetés a megfelelő időben. (…) Amikor több út kínálkozik, ott mindig megállít az élet, hogy nézzünk körül. A kérdés csak az, észrevesszük-e, hogy egy stoptábla előtt állunk? Ha igen, akkor kezünkben a döntés, és mindig választhatjuk a jó utat.
Ha minden percben megkérdezzük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.
Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.
Rég eldőlt már minden, mint mindig. Legföljebb nem tudunk róla, és a látványos végjelenetet összetévesztjük a döntéssel, amely pedig már rég némán megszületett, hónapokkal azelőtt.
Amikor ilyen nehezen döntünk bármilyen kis és nagy kérdésekben, mint manapság, akkor bizony keressük az átmeneteket, a kibúvókat, nem lehetne, hogy is-is? Nem lehet „és” a „vagy” helyén?
Élni könnyű: döntést hozol, és soha nem nézel vissza.
(Halálos iramban – 2001)
Ha egy jó döntés oka rossz indok, akkor rossz a döntés.
Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.