Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.
Rég eldőlt már minden, mint mindig. Legföljebb nem tudunk róla, és a látványos végjelenetet összetévesztjük a döntéssel, amely pedig már rég némán megszületett, hónapokkal azelőtt.
Amikor ilyen nehezen döntünk bármilyen kis és nagy kérdésekben, mint manapság, akkor bizony keressük az átmeneteket, a kibúvókat, nem lehetne, hogy is-is? Nem lehet „és” a „vagy” helyén?
Élni könnyű: döntést hozol, és soha nem nézel vissza.
(Halálos iramban – 2001)
Ha egy jó döntés oka rossz indok, akkor rossz a döntés.
Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.
Mindig két gondolatra van szükségünk: hogy az egyik leküzdje a másikat.
Jobb megvitatni egy kérdést anélkül, hogy eldöntenénk, mint eldönteni, anélkül, hogy megvitatnánk.
Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együtt érezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni… A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved.
Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni és talán még jóvá is tenni.
Magad választod meg, milyen ember akarsz lenni, nem számít, hogy a szüleid milyenek.
Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékedet, ha lemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll választani: válassz valamit, és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt.
Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie.
Az igazán kínos mindig az volt, amikor döntenem kellett, ez okozta mindig a legnagyobb kínszenvedést. Viszont amint meghoztam a döntést, attól kezdve nem haboztam többet, hanem egyszerűen csak véghez vittem, amit elhatároztam – és rendszerint hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már minden eldőlt.
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.
Kockáztatni kell, bizonyos utakra rá kell lépni, másokról pedig le kell térni. (…) De nem ez a legrosszabb. A legrosszabb az, amikor az ember választ, és aztán egész életében azon rágódik, hogy vajon jól választott-e. Senki nem tud félelem nélkül dönteni.
Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk, a legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni, mert az észérvek általában megpróbálnak eltántorítani minket az álmainktól, mondván, hogy még nem jött el az idő. Az ésszerűség fél a vereségtől, az ösztönösség viszont élvezi az életet és a kihívásait.