Ha az ember leteszi a garast valamelyik lehetőség mellett, az összes többi, amit elvetett, kihuny, akár az elfújt gyertyaláng, mintha sosem lett volna. Jelenleg valamennyi lehetőség ott világol előtte. De mindet életben csak úgy tarthatja, ha tétlen marad. Választani kell közülük.
Jobb, ha már most megjegyzel egy nagyon fontos igazságot, hogy amikor úgy alakul a helyzet, először ez jusson eszedbe. Az emberek egész életedben mindenfélét hajtogatnak, információk, utasítások és tanácsok tömegével tömik a fejedet. És mindannak, amit mondanak, legalább a kilencvenöt százaléka tévedés! (…) Ez az emberi élet legalapvetőbb ténye. (…) Az emberek tele vannak téves információkkal. Így persze nehéz eldönteni, kinek higgyünk.
Abban a pillanatban egyáltalán sejtelmem nem volt, mibe-hova kerültem. Szívesen mondanám el, hogy hitre találtam, sziklán vetettem meg a lábam, ellenállhatatlanul… ahol a téboly értelemre válik, a bánat örömre, a nem igenre. Sőt, a halál maga sem halál többé, hanem feltámadás. Az igazsághoz híven csak egyet mondhatok. Hogy amikor az élet és a semmi közt kellett választani, akkor mást választani, mint az életet, nem is lehetett, nem is annyira az élet miatt, az élet szerelme miatt, pláne nem az örök életért… inkább annak a reményében, hogy egy ideig az leszek, ami lehetek. Azért még lehet lelkesedni.
Bajaink fele abból származik, hogy gyorsan mondunk igent, vagy túl későn nemet.
Freud – igen, maga Freud – egy ízben azt mondta, hogy életünk apró dolgaiban természetesen a józan észre kell hallgatnunk. De az igazán nagy elhatározásoknál azt kell tennünk, amit a tudatalattink parancsol.
Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.
A saját erődből győzni – az a nagy kunszt. De, hogy erre képes vagy-e, azt csak te döntheted el. Ez a legfontosabb döntés az életben, és az egyetlen, ami számít.
A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz megváltoztatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismerheted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő érzését.







