Bajaink fele abból származik, hogy gyorsan mondunk igent, vagy túl későn nemet.
Freud – igen, maga Freud – egy ízben azt mondta, hogy életünk apró dolgaiban természetesen a józan észre kell hallgatnunk. De az igazán nagy elhatározásoknál azt kell tennünk, amit a tudatalattink parancsol.
Az igazi szabadság (…) nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
Aki ismeri az életet, az tudja, hogy milyen kevéssé lehet valakit logikus érveléssel meggyőzni. Ami a lélekben a döntő elhatározást meghozza, sokkal mélyebben járó valami, mint a logikus érvelés.
Ha az élet tálcán nyújt valamilyen lehetőséget, akkor legalábbis nagyon meg kell fontolni, hogy az ember átértékelje az előzetes terveit.
Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.
Egy stratégia két lehetséges legnagyobb hibája: az idő előtti cselekvés, illetve a lehetőség elhalasztása.
A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett.
Minden meg van írva a zajokban. Az ember múltja, jelene, jövője. Az az ember, aki képtelen hallani, az nem hallja meg az élet tanácsait, amelyeket pedig minden pillanatban kapunk. Csak aki hallja a jelen zaját, az képes biztos döntést hozni.
A saját erődből győzni – az a nagy kunszt. De, hogy erre képes vagy-e, azt csak te döntheted el. Ez a legfontosabb döntés az életben, és az egyetlen, ami számít.
A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz megváltoztatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismerheted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő érzését.
Ha a szem a lélek tükre, akkor a gyász az ajtó. Amíg csukva van, elválasztja a tudást a nem tudástól. Ha nem törődsz vele, örökre csukva marad. De ha kinyitod és átmész rajta, a fájdalom igazsággá válik.
Az Univerzumban ugyebár 2+2=4. 2+2 csak akkor 4, ha elfogadod, hogy 2+2 az 4. 2+2 az, amivé válni akarok. Elképesztő az az erő, ami abban rejlik, hogy képes vagy választani.
Nem vagy a körülmények áldozata. Válassz! Csak döntsd el, hogyan szeretnél élni, kivé szeretnél válni és hogy akarod megcsinálni! Csak döntsd el! És attól a ponttól kezdve az Univerzum félreáll az utadból. Pont úgy, mint a víz, amikor egyszerűen átfolyik az akadályokon. Lehetőségekké akarok válni, és egy olyan eszmét akarok képviselni, amely arról szól, hogy tényleg megtehetsz bármit, amit csak szeretnél.