Nem tudom minek szenvedek még, mert szenvedek rég
hiába a sok szép emlék most hamvasra ég.
Dalszöveg idézetek
Az ősz ma áprilist játszott,
Köldökömbe eső esett.
A zöldet unt fák földre ejtik
Rőtessárgás színüket.
Nincs pokol alattunk,
Fölöttünk csak az ég,
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.
De eljön az a nap, amire vártunk.
Kéz a kézben együtt állunk
majd, egy csodás ünnepen.
Révületben, csak mi ketten.
Emlékként mégis bennem él,
színes képek s egy új remény.
Gondtalan életem véget ért
– ez valóság, nem képregény.
Volt idő, mikor elhittem
a gyerekmeséket a könyvekben.
Ártatlan lelkem hogy sejtené,
a szép könyvek csak átverés?
Minden érintésed
most is éget még!
Mint sok visszatérő
régi szép emlék!
Távol vagy tőlem
eltévedt út talán.
Távol vagy régen
és nem tudom,
hogy merre jársz.
Akarom a tegnapot, hogy
úgy ölelj, mint rég!
Már jól tudom hogy miért,
Rád gondolok,
és minden ettől szép.
Megsárgult képeit nézhetem,
Ez maradt meg nekem
A titkot másnak súgja.
Hullnak a könnyeim,
Becsapott már megint
emléked illúziója.
Ugyanúgy szomjazlak én, mint záport a sivatag egy pillantásod után.
Rajtam nevet, érzi, hogy bármit megtehet.
Hát így legyen, nem bánom én ha kell, úgyis belehalok
Ő soha nem jön már vissza,a szívét egy másiknak adta a vágy
Üres, olcsó kis játék, ha kell, én száz évet várnék rád.
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem.
Lehetsz gazdag, lehetsz szegény
Lényegtelen, hidd el nekem
A hazád nélkül senki sem vagy
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged.
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek.
Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság.