Képzeld csak: nincsen ország
Ne mondd, hogy „nem hiszem”
Nincs miért ölni-halni
Még a vallásért sem
Képzeld csak: minden ember
békében együtt él.
Dalszöveg idézetek
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.
Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér?
Mi csak addig élünk, míg a rockzene él.
Ennyi az életünk, vagy lehetne több?
Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk.
Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,
Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.
A zene szült engem s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!
Minden bűnre van bocsánat
Felhőket oszlat a fény
Ne lásd a fehéret feketén
Mindig van remény.
Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél.
Nézz a szemembe – láthatod,
Mit jelentessz nekem
Keresd a szíved – keresd a lelked
És ha rám találsz, nem kell tovább keresgélned
Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk.
Kinek mi dolga? – Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.
Reményt kaptam csak az útra,
Én, az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hazudni tanít, aki tiltással nevel,
De hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el.
Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát,
Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
Nem vagyok rabszolgája egy olyan istennek, aki nem is létezik.
Vaknak, ki fényt nem kapott,
Sose láthat napot, csillagot,
Neki mondd, hogy van Isten.
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem.
Amikor vége az utolsó dalnak is,
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
Lehet, hogy azt hiszed, hogy valaki vagy,
De az a valaki mit ér valaki nélkül?
Itt egyedül csak az van egyedül,
Aki annyira szereti magát, hogy végül senkit se lát.
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.