Attól lehetsz valaki majd, hogy mi az, amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel.
Dalszöveg idézetek
871 idézet
Minek maradnál két tűz között?
A lehetetlen egy tévhit, semmi több.
Döntsd el, hogy merre mész,
Ne veszítsd el a fejedet semmiért.
Ugyanazok vagyunk Te és Én,
amire gondolok, az csupán vélemény,
hiszen az igazság az olyan,
mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben.
Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.
Száz út vár ránk.
Indulunk és érkezünk,
nincs visszaút, ha tévedünk.
Száz út vár ránk.
Melyik a legjobb megoldás?
Hol lesz a végállomás?
Ahonnan nincs több utazás.
Szeretőd és társad más nem is lehet,
Csak az, aki ismer, és mégis szeretne hozzád érni,
Akit nem kell kétszer kérni, hogy segítsen élni.
A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él.
Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám?
Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz?
Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol?
Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz?
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Ha van még a világon, amit nem láttál és nem hallottál,
Ha van még a világon, amit nem éreztél s nem próbáltál,
Ha van még a világon olyan, ami kicsit is érdekel,
Ha van még a világon, akkor élned kell, még élned kell.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam.
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Nem látlak, csak elképzellek,
Minden éjjel másmilyennek,
De tudnod kell,
Hogy minden éjjel szép vagy.
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié.
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé.
Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.
Az légy, aki vagy,
Érezd jól magad,
És ha elhajózol hosszú vizeken,
Néhány kikötő még útba ejthető,
De úgyis visszaérkezel.
Nem szerettelek soha, de soha,
Én igazán nem szerettelek, soha.
Mégis ma újra álmodom,
De tudom már, hogy többé nem lehet.
Százszor is újra kezdeném,
Mert úgy jó, ha mindig szenvedünk,
De igazán Te sem szerettél,
Boldogok soha nem leszünk.
Könnyen jönnek a könnyek
Nem tanítják a könyvek
Hogy annak sosem lesz könnyebb
Aki a föld fölé görnyed.
Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak.