Álmodj velem nagyot bátran,
Helye van a nagyvilágban, nézd,
gyere nézd!
Írjunk együtt legendákat,
Híre majd az égig száll,
Ha kész az egész.
Léphetsz egyformán, mit is vársz?
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!
Sose add föl, mindig tarts ki!
Sose nézz le, mindig csak egy
célod legyen előre, tudod,
az élet ilyen egyszerű.
A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért.
Ha valamit megbántál végül,
S már jobb lenne mindent eltemetni,
Elölről már nem, de újra
Bármikor el tudod kezdeni.
Szabadítsd fel a szíved és szállj,
Érezd, hogy újra égni kell.
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem.
Mert benned még ég az a tűz,
De ha nincs miért meghalnod,
Úgy miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
Mikor nem tudod, miért fáj,
Amikor érzed, hogy szólni muszáj,
Akkor is, hogyha nincs esély,
Csak a saját utadon járj!
Mikor látod, hogy reménytelen,
Amikor tűrni vagy kénytelen,
Csak a saját utadat járd,
Még úgyis, ha fénytelen!
Amit csinálsz, csináld magadnak, úgy nem érhet csalódás.
Később megfogják a kezed, de már nem kell, hogy vezessenek,
Mert ha valaki bízik benned, erősebb leszel, mint ahogy álmodtad,
Nem kell, hogy rettegj, hogy egy újabb tévedés hajt.
Csak hunyd be a szemed, mert holnap révbe érsz majd.
Egy utazó vagyok, jártam már mindenfele.
Nekem ez, másnak más az élete.
Voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom, hol lakom.
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk.
Egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék,
Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
Aki számít, azt te sosem látod,
aki valamit is akar, az a jó barátod,
aki megesküszik, hogy jó barát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.
Mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet:
Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed.
Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Ezen a falon, amit emelek, a te neved a vakolat.
Tudom, a fájdalomnak tépett arca van,
Azt nézzük unos-untalan mindannyian.