Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.
Dalszöveg idézetek
Az légy, aki vagy,
Érezd jól magad,
És ha elhajózol hosszú vizeken,
Néhány kikötő még útba ejthető,
De úgyis visszaérkezel.
Nem szerettelek soha, de soha,
Én igazán nem szerettelek, soha.
Mégis ma újra álmodom,
De tudom már, hogy többé nem lehet.
Százszor is újra kezdeném,
Mert úgy jó, ha mindig szenvedünk,
De igazán Te sem szerettél,
Boldogok soha nem leszünk.
Könnyen jönnek a könnyek
Nem tanítják a könyvek
Hogy annak sosem lesz könnyebb
Aki a föld fölé görnyed.
Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak.
Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való.
A gondolat,
Az indulat
Eltűnik egy perc alatt;
Álmaink
A verseink,
Filmjeink és dalaink.
Kell a társ két nagy szemmel,
ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,
s a folyód keskeny medrét az útba vájja,
és veled lépjen a sárba,
s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél,
egyik más világ sem jobb ennél.
Holnap után elfelejtem minden gondomat,
boldog leszek, s vidám lesz az énekem.
Csak nézz az égre fel,
s egy csillagfény hozzám elvezet.
Hogyha félsz, megvédelek.
Vigyázok rád, ameddig csak lehet!
Csak ez a kis világ, amiben élhetünk,
csak ez a kettőnké, amit félthetünk!
Tudom, hogy félsz, ha egyedül maradnál,
pedig lennék veled, ha akarnál!
Élem az életem nap-nap után.
Nem is érdekel, hol leszek holnapután.
Legyen így, legyen úgy, de csakis jó legyen!
És napról-napra még szebb legyen!
Nem volt még olyan perc, mely álmosan múlt el,
álmatlanul forgolódom az emlékeimmel.
Téged látlak lehunyt szemmel,hogy itt voltál velem,
az idő tőlem elszakított egy emlék vagy nekem.
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben:Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék,ha kérnéd mindig veled lennék,
vérvörösre izzik tőled a nyugvó messzeség.
Nekem nem kellesz már, időd rég lejárt,
Hazug szavad nem érint már,
Csak egy emlék vagy már, régi, ócska tárgy,
Akit a por ellep talán.
Az élet mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rádváró út még előtted áll.
Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem,
Mire jó, mit szégyellem?
Sűrű sötét erdő ölén
rátalált az álom.
Vitte, vitte, messzi útra
pille könnyű szárnyon.
Elérhető minden álom,
ne add fel semmi áron
egyszer még valóra válhat
hogyha akarod hogy valóra váljon.