Most kell, árts, vagy most kell, érts.
Most kell, gyűlölj, vagy most kell, félts.
Figyelj rám itt és most, hogy el ne késs.
Dalszöveg idézetek
Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér,
Szeretni valakit valamiér`…
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mér`
Szeretni valakit valamiér`…
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér`…
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiér`…
Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám,
mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám.
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám,
amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám.
Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
s ha az égbolt beborulna,
ne menekülj, csak színezd újra!
Jól nézz a tükörbe, és szenvedj még,
lelkem úgy kíván szeretni, mint a tiéd.
Mindenki szorítja a félelmét,
de a könnyebb út visz az őrület felé.
Bús magyarok imádkoznak, hallod, Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántuk a harcot.
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet!
Egész életedben küzdeni,
éjjel-nappal dolgozni –
így tanul meg egy szuperhős repülni.
Minden nap minden órájában meríts erőt a fájdalomból!
A züllött gyerek teste érző szívet takar,
A toppon akar lenni, erre ő ráébredt hamar,
Kicsiként is érezte, hogy sokra fogja vinni,
De tenni kell a sikerért, nem elég benne hinni.
Rád figyel mindenki, kemény vagy mint egy szikla,
Bízzál magadban, hidd el, ez a győzelem titka,
Üsd ki az összeset, ne kegyelmezz a menetekben,
Valóra válik minden álom, hiszen nincs lehetetlen.
A rap a stílusom, én sose fogok váltani,
semmihez sincs kedvem csak zenét akarok gyártani.
Kiadom a dühömet amíg mindenki kínlódik,
mert nálam az összes sor indulatból íródik.
Sok baj ért már, csoda, hogy úgy ahogy ember maradtam,
Itt élnek a démonok, már a pokol megtelt alattam!
Volt, hogy azt éreztem, nem bírom tovább csinálni,
Piáltam, ágyról ágyra jártam, mint egy nomád királyfi..
Sosem volt elég semmi, mindig többet akartam,
Sokszor széthullott a lelkem, de mindig összekapartam!
Nem vagyok képben, soha nem vagyok magamnál!
A tükörbe nézek: -Tirpa, te egy barom maradtál!
De inkább leszek ilyen tesó, mint egy unott bárány!
Hölgyeim és uraim, íme a bukott bálvány!
Mindenki kiborul, ha nem az van, mit tervezett,
Akkor jön rá, mije volt, mikor már minden elveszett.
Köss békét magaddal, ideje, hogy megtedd,
Mert amit eddig csináltál, abból semmi jó nem lett.
A boldogság a legtöbb emberből, úgy látom, megszökött,
Kiszolgáltatva élünk a pokol és a menny között,
Sok a kísértés, de próbálok nem elesni,
A mennyországot, rájöttem, csak magunkban kell keresni.
Isten kísért utamon, de néha megbotlottam,
Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam,
Hálás vagyok, hogy egészséges lettem,
Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Lehettem volna vadász vagy hajtó,
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó.
Ki azt hitte, ha úton van, szabad,
Eltapos a világ, ha útjában vagy.
Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.