Rád figyel mindenki, kemény vagy mint egy szikla,
Bízzál magadban, hidd el, ez a győzelem titka,
Üsd ki az összeset, ne kegyelmezz a menetekben,
Valóra válik minden álom, hiszen nincs lehetetlen.
A rap a stílusom, én sose fogok váltani,
semmihez sincs kedvem csak zenét akarok gyártani.
Kiadom a dühömet amíg mindenki kínlódik,
mert nálam az összes sor indulatból íródik.
Sok baj ért már, csoda, hogy úgy ahogy ember maradtam,
Itt élnek a démonok, már a pokol megtelt alattam!
Volt, hogy azt éreztem, nem bírom tovább csinálni,
Piáltam, ágyról ágyra jártam, mint egy nomád királyfi..
Sosem volt elég semmi, mindig többet akartam,
Sokszor széthullott a lelkem, de mindig összekapartam!
Nem vagyok képben, soha nem vagyok magamnál!
A tükörbe nézek: -Tirpa, te egy barom maradtál!
De inkább leszek ilyen tesó, mint egy unott bárány!
Hölgyeim és uraim, íme a bukott bálvány!
Mindenki kiborul, ha nem az van, mit tervezett,
Akkor jön rá, mije volt, mikor már minden elveszett.
Köss békét magaddal, ideje, hogy megtedd,
Mert amit eddig csináltál, abból semmi jó nem lett.
A boldogság a legtöbb emberből, úgy látom, megszökött,
Kiszolgáltatva élünk a pokol és a menny között,
Sok a kísértés, de próbálok nem elesni,
A mennyországot, rájöttem, csak magunkban kell keresni.
Isten kísért utamon, de néha megbotlottam,
Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam,
Hálás vagyok, hogy egészséges lettem,
Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Lehettem volna vadász vagy hajtó,
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó.
Ki azt hitte, ha úton van, szabad,
Eltapos a világ, ha útjában vagy.
Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt, nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
Élhetsz a világ tetején
Sötét gondok legmélyén
Rád talál, akárki vagy –
A szerelem vak.
Az lesz a győztes, aki talpon marad,
Gátat nem ismer, mindig előre halad.
Nem tartja vissza soha semmilyen ellenfél,
Aki nem fél, és mindent túlél.
Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak!
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok.
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak!
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt, csak nézed a magasból.
Karodra írták, hogy „Bűn az élet”,
Nevettél rajta, s a bőröd égett.
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed.
Nem hallod, üvöltök – csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok – míg te élni mentél,
Nem hallod, nyöszörgök – korbácsol a világ,
Nem hallod, könyörgök – esőért a virág.
Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Túl vagyunk egy hosszú filmen,
Nem volt unalmas, csak túl komoly.
Hiányzott belőle valami,
Talán egy fintor vagy mosoly.