Valakinek vagy a tudományra, vagy a családra van ideje, mindkettőre nem lehet.
Az isteni gondviselésnek különös intézkedésül tekinthetém, hogy mellém e feleséget és gyermeket rendelé.
E földi vándorúton ama bizonyos hamuba sült pogácsa a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul, nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben. Némelykor épp a legutolsó menedék – a család. A család az, ahol zúzmarás időkben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata.
Az, hogy Magyarország a családi értékek mellett kiáll, miközben mindenki az LMBTQ-s bolondságokról beszél egész Nyugat-Európában, és az alkotmányban védjük a családi értékeket, ez Amerikában tiszteletet vált ki. Szóval jobban állunk elismertség és tekintély szempontjából, mint mi azt gondolni szoktuk.
– részlet az M1-nek adott exkluzív interjújából (2024. 03. 10.)
Nekem a közönség és a család a legnagyobb erő és motiváció, ők azok, akik igazán számítanak.
Együtt lenni a családommal, a barátokkal – nekem ez a karácsony.
Nagyon családcentrikus ember vagyok, imádok időt tölteni a családommal. Azt gondoltam, hogy az életem ezen szakaszára már lesz családom és gyerekeim, meg minden ilyesmi, erre itt találom magam 42 évesen gyerekek nélkül. Ugyanakkor azt csinálom, amit szeretek, és amiben a legjobb vagyok, miközben soha nem próbáltam mást a motorsporton kívül. Úgyhogy, amikor reggel belenézek a tükörbe, boldog vagyok azzal, aki vagyok, és azzal, amit csinálok.
A család tagjait az köti össze, hogy egyik úgy érzi, őt segíteni kell a másiknak, a másik, hogy erejét tudhassa – úgy érzi, őnéki segíteni kell. És kéznél a rokoni viszony, hát ragaszkodnak egymáshoz.
Így van rendben, engem így nevelt a család,
Nekem a família, ami a 24 karát.
Minden családban (…) többféle múlt emléke keveredik, melyet a családi értelmezés fűz egybe.
A családi idő addig terjed, amíg az emlékezet elér.
Minden család történelme beszámol ilyen válságidőszakról, amikor nem „történik” semmi kitapintható, s mégis évtizedekre, néha az élet tartamára megrögződik valamilyen érzelmi hőfokon a családtagok egymáshoz való viszonya.
A családi kapcsolatokat mindig érdemes ápolni, amint a jó társaságot is helyénvaló keresni.
Ha nekem családom van gyerekkoromban, akkor én most nem ilyen vagyok, amilyen. Ez gyakran megfordul a fejemben. Mert hiszen akármilyen rossz is a családban, mégiscsak a szüleivel él az ember, nem idegenekkel, nem ellenségekkel.
A szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk. Azt a családban tanuljuk meg, a legelső kapcsolódásainkban.
Amikor egy férfi megházasodik, attól még ugyanolyan gyermeke marad az édesanyjának, mint előtte volt. Ezért ha egy hölgy úgy dönt, hogy nekem adja a kezét és társam lesz az életben, akkor nemcsak hozzám jön feleségül, hanem a családomhoz is.
Igen, még mindig az édesanyámmal élek. A mi kultúránkban a családi kötődés nagyon erős, megszokott, hogy amíg az utódoknak nincs saját családja, addig abba a házba mennek haza, ahol felnőttek. Teljesen természetes, hogy támogatjuk a szüleinket, ameddig lehet.
Tudom magamról, hogy gyereket és családot akarok, de azt is tudom, hogy a jelenlegi személyem erre kevéssé alkalmas.