Már maga a család gondolata is hazugság. Követelőzik, a látszatra ad, de elűzi a létet, megsemmisíti. A család egy mocsokság, ez az élet filoxérája, egy gomba, ami mindent tönkretesz.
Egy paraszt hiába költözik Pestre, még a gyereke is paraszt marad.
Vannak olyan rokonok, akiket soha nem látunk, csak esküvőkön és temetéseken. Így aztán mindegyikük meg van győződve arról, hogy a többiek mind mániás depresszióban szenvednek.
Az alma talán nem esik messze a fájától, de nem kell, hogy ott is maradjon.
Amikor fogsz egy rakás összetört darabot, és a megfelelő módon rakod össze őket, akkor valami új lesz belőlük, és hirtelen nem érzik már magukat annyira töröttnek; és biztos vagyok benne, hogy ezt nevezik családnak.
Attól, hogy a világ olyan, amilyen, a gyerek még olyan lesz, amilyenné a család nevelte. A befolyásolhatóság, sodorhatóság annak a jele, hogy nincs kialakult biztonságos értékítélete, vagy olyan érzelmei vannak, melyekhez kellett egy új közeg, legyen ez szorongás, agresszió vagy félelem.
Minél kisebb a ház, a családnak annál jobban össze kell tartania. Nincs helyük a széthúzásra.
Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben.
A család mint intézmény nem egyszerű tükörfelület, átszűri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik.
Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint ha valaki nagy múltú családból származik! S büszkén vállalhatja azt, hogy ősei évszázadok óta neves emberek, s az utódai is azok lesznek!
A vallásod biztonságot ad a számodra. De ha van egy szerető családod, akkor nem kell a vallásra támaszkodnod. Az én életem teljes és tökéletes enélkül is.
Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerű összezártságban – nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul működő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz.
Ha a testvérünket támogatjuk, akkor is a saját génjeinkre fordítjuk az erőforrásainkat.
Azok a családok, amelyek együtt vacsoráznak, boldogabbak. (…) Azokban a családokban beszélgetnek is egymással.
Meg kell dolgoznod azért, hogy a családod boldog legyen veled. Nem megy másképp. A boldogság nem pottyan az öledbe, mint a mesében.
Semmi szégyellnivalót nem látok abban, ha valakinek családja van. Általában nem olyasmi ez, amiben dönthetünk.
Sosem lehetsz elég idős ahhoz, hogy a szüleid házassági gondjait hallgasd.
A családdal töltött minőségi idő olyan kincs, amit nem lehet pénzen megvásárolni.
Hámozd le és dobd el magadtól az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják.
A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább.