Azok a bűnösök, akik háborút csinálnak, s állatot az emberből.
A szeretet ellen vétkezni annyi, mint bűnt elkövetni Isten és a természet ellen.
Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetből jön ki sodrából, és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él.
Az emberek bűnöztek, utána áldozatot hoztak, vagy megbánták bűneiket, ezáltal feloldozást nyertek, hogy újra bűnözhessenek.
– Anyámat is most engedték ki. Öt évet ült, gyilkosságért.
– Nagyszerű. Remek asszony lehet.
Ha följegyeznénk valamennyiünk magatartását, cselekedeteit, ugyan miféle könyv állna össze belőle? Nem akadnának-e benne oldalak, amelyeket sietve át kellene lapozni?
Mint halat szálka nélkül, úgy nehéz embert találni vétek nélkül.
Eddig sem loptam és ezután sem fogok lopni. Mindig el tudtam tartani ezt a nagy családot a munkámból, egyedül is. A jövőben is így lesz. Ráadásul azok a politikusok, akik korruptak, egyáltalán nem éheznek. Egyiknek sem kenyérre kell, egyik sem azért lop.
És mi, nyomorúságos nyomorultak, mindig letérünk a fény útjáról és a sötétség útján járunk, ahol az örök halál van.
És eszi ezeket a gyümölcsöket saját akaratának ízlése szerint, azaz önként esik a halálos bűn vétkébe, amit az önszeretet érlel. Ó, tudod, mennyire veszedelmes ez? Annyira, hogy megfosztja az embert az önismeretétöl, amelyből az alázatosság erényét megszerezhetné.
Idős embertől lopni ugyanakkora bűn, mint egy gyerektől. Talán még nagyobb. Ha gyereket bántanak, van szülő, aki azonnal felkarolja. Ha egy idős embert bántanak, egyedül kell szembenéznie a darazsakkal. Mert a világ vagy nem tud segíteni, vagy nem akar.
Gyilkosság és romantika… Kiderült, mégis van ezekben valami közös. Mindkettő a várakozásról szól, a fokozatosságról. És ezután…a boldog befejezésről.
(1.évad 6.rész)
Még így is stréber voltam azokhoz az utcagyerekekhez képest, akikkel együtt lógtam. Sokféle társaságba próbáltam beilleszkedni, de egyszerűen még nekik is furcsa gyerek voltam. Szerettem rossz dolgokat művelni, mert ez egy jó módja volt annak, hogy észrevegyenek.
Ha a körülmények a kezünkre jártak volna, ugyan melyikünk nem ment volna végig bűncselekmények egész skáláján? …Ezért sohasem mondhatjuk: „ezt és ezt nem lett volna szabad megtenned”, hanem mindig csak a következőt mondhatjuk: „milyen furcsa, hogy én még nem tettem meg ezt vagy százszor!”
Egy dühroham, egy mozdulat, egy késszúrás: hol van itt a személyiség? – A tett sokszor pillanatnyi lemerevedést hoz magával, megfosztva minket szabadságunktól: ekképp a tettesek gyakorta szinte sokkhatás alatt állnak szemben tettük emlékével, önmagukat a tett afféle alkatrészének érezve csupán.
Az ember, aki ma megöl egy állatot, az holnap az útjába kerülő embert is megöli.
Ha visszanézek arra, amit életedben elkövettél, mintha megcsonkított tetemekkel borított csatateret látnék.