A lényeg, a legfontosabb az életben az egészség, szabadság, boldogság. Talán elmondhatom most, hogy boldog vagyok, megtaláltam a páromat, akivel fél éve felhőtlen boldogságban élek, nem vagyok szabad, mert háziőrizetben várom a büntetőügyem befejezését, nincsenek millióim, nincs autóm, de a lelki egyensúly kárpótól mindenért.
Ha hajszolod a boldogságot, sosem fogod megtalálni, hiszen a hajsza boldogság szöges ellentéte.
A boldogság ugyan könnyen kisiklik az ember kezéből, ám a boldogtalanságtól bármikor megszabadulhatsz: csak annyit kell tenned, hogy szembenézel az adott élethelyzettel, és nem hitegeted magad mindenféle koholt történetekkel. A boldogtalanság szertefoszlatja természetes jó közérzetedet és benső békédet, amibõl a valódi boldogság fakad.
Csak akkor érzed magad igazán boldognak, amikor előre haladsz. Lépésenként, mégpedig valami olyan dolog felé, amelyet fontosnak tartasz.
A boldogság szokását ki lehet fejleszteni boldog gondolatok gyakorlásával. Vedd sorba boldog gondolataidat és gondold végig őket többször naponta. Ha egy boldogtalan gondolat jut közben eszedbe, azonnal állj le, tudatosan űzd el és helyettesítsd rögtön boldog gondolattal.
Minden ember a saját boldogtalanságának is a kovácsa. Természetesen nem minden boldogtalanságot teremtünk mi, mert a környezetünk is hozzásegít nem egy szomorúságunkhoz, mégis tény, hogy nagymértékben párolhatjuk le az élet alkotórészeiből boldogságunkat, vagy boldogtalanságunkat, gondolatainkkal és magatartásunkkal.
Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország.
Elutasítom mások elképzeléseit a boldogságról, mert a boldogságnak nincs egy univerzális mércéje.
Emlékszem édesanyámra ’73-ban, mikor Pápán a tanács megküldte az értesítést, hogy egy kétszobás, nem összkomfortos, de félkomfortos lakótelepi lakásba költözhetünk. Micsoda boldogság volt az olyan munkáscsaládoknak, mint az én családom, és nyilvánvalóan milyen boldogság volt több százezer családnak a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években.
Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.
Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép, nem igaz?
Sokan azt hiszik, hogy az élvezet meg a boldogság azonos dolog. Itt térnek le a helyes útról.
Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is.
Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!
Sokáig feküdtünk egymás karjában. Néha elgondolkodom, nem ez volt-e a legboldogabb pillanatunk. Most először bíztunk egymásra többet egy simogatásnál.
A boldogság nem egyszerűen a kellemes pillanatok többsége a kellemetlenekkel szemben. A boldogság inkább az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja.
Hiszek a boldogságban, a harmóniában. Az embernek az a dolga, hogy harmóniát teremtsen magában és maga körül.
Mindnyájan ugyanaz után kutatunk e világon. Minden lelkes lény, de még az állatok is ezt hajszolják szüntelen. S hogy mi volna ez a titokzatos valami – hát a bánattól nem felhőzött boldogság. A szakadatlan önfeledt boldogság, amire a bú árnyéka sem vetül.
Az élmények és kapcsolatok hajszolásában keressük a boldogságot, egyik terápián és műhelyfoglalkozáson veszünk részt a másik után – köztük nem egy „spirituális” célzatú, ami igazán ígéretesen hangzik, mégsem tépi ki soha a szenvedés gyökerét, mert nem oszlatja el tudatlanságunkat valódi kilétünkkel kapcsolatban.
A valódi boldogság benned rejtőzik. Ne pazarold az időt arra, hogy a békét, a megelégedést, az örömet valahol máshol keresd. Légy nyitott, légy nagylelkű, mosolyogj, ölelj meg másokat.
