Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.
Barátot szerencse hoz, szükség próbál.
Mindannyian egyformák vagyunk. Akkor emlékezik barát a barátra, amikor az életnek vége szakad, amikor valaki súlyosan megbetegedik vagy meghal. Akkor bezzeg megvilágosodik előttünk hirtelen, milyen nagy veszteség ért bennünket, ki volt az illető barát, miről nevezetes, miféle tetteket vitt véghez.
Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!
A legfontosabb dolog az életben nem a pénz, a társadalmi státusz, vagy az elismerés, hanem az az időszak, amikor a barátja vagy valakinek.
Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.
Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.
Aki mindenki barátja, mindenki bolondja.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy nyíltan beszélhessen valakivel. Azelőtt ott volt a vallás meg a többi értelmetlenség, most meg mindenkinek szüksége van valakire, akinek mindent őszintén bevallhat, mert különben akármilyen értékes ember, magányossá lesz.
A barátok egyik legfontosabb szerepe, hogy – enyhébb és szimbolikus formában ugyan, de – elszenvedjék a büntetéseket, amelyeket ellenségeinknek szánunk, ám rajtuk nem tudunk végrehajtani.
Kell a társ két nagy szemmel,
ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,
s a folyód keskeny medrét az útba vájja,
és veled lépjen a sárba,
s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél,
egyik más világ sem jobb ennél.
A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfelejtjük egymást? Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket?
Barátok nélkül senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van.
Társad a bajban, rosszban és jóban,
Magányodban, mélypontodban,
Napfényben, sárban, örömben, gyászban,
Szép napokban, vesztes harcban.
Az igazi barát az, akivel megoszthatod örömöd és bánatod, és akivel a legjelentéktelenebb dolgoknak is együtt tudtok örülni.
Azt hiszem, a jó barátot az teszi, hogy lojális. Vakon meg lehet benne bízni, olyan helyzetekben is, amikor esetleg mást gondol, mint én.
Ha bármiféle szívességet is teszek egy barátomért, azt azért teszem, mert abban a pillanatban azt meg akarom tenni, és nem várom el tőle, hogy akármilyen formában is, de viszonozza. Ha pedig becsap, azt nem vetem a szemére, hanem egyszerűen kisöpröm őt az életemből és megyek tovább.
