Annak érdekében, hogy gyors legyél, állandóan a határon kell autóznod. Minden körben a maximumra van szükség.
Sokan annyit látnak csak, hogy a kocsik elvisznek minket A-ból B-be, azonban nem mindegy, hogy ezalatt milyen élményben van részünk. Van különbség egy Fiat és egy Ferrari között. Nyilván szeretnék 300 km/h-s sebességgel vezetni egy Ferrarit, ám ez közúton nem megengedett.
Érzem apám DNS-ét minden egyes Ferrariban. Elképesztően büszke vagyok erre.
Ha a hercegségben autóba ülök, mindig érzem a bizsergést a testemben. Abban a környezetben a sebesség valahogy nagyobb hatással van az emberre.
Sosem lesz igazi autószerelő abból, aki nem szerelmes a masinákba!
Ha egy nap a sebesség öl meg engem, ne sírjatok, mert én mosolygok.
Nem elég a gyors autó, ahhoz, hogy nyerj, előbb célba is kell érni.
Egy jó autóval egy középszerű pilóta is nyerhet, egy rosszal még egy kiváló tehetség sem.
Vezetés közben nem szabad félni, a sebességet azonban tisztelni kell. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kirepülünk a pályáról. Nem túl kellemes érzés, ha nem tudod irányítani az autódat.
Sokkal könnyebb úgy vezetni 300 km/h sebességgel, hogy tudod, nem vagy egyedül. Bízom benne, hogy soha nem fogtok elhagyni.
Szeretem a sebességet mindennel: autóval, havon, vízen. A lassúság számomra az unalom szinonimája, a gyorsaság meg az izgalomé és szórakozásé. Persze tudom jól, hogy a közúton tisztelni kell a sebességkorlátozást, a száguldozásnak a versenypályán a helye.
