A mai autók igazából nem közlekedési, inkább parkolási eszközök.
Én vagyok az első versenyző a családunkban, bár az érdeklődés az autók iránt generációk óta megvolt. Nagypapám és édesapám is szerelő volt, utóbbi pedig az autóiparban indított vállalkozást. Emiatt természetesen én is beleszerettem az autókba, majd minden apám egyik üzleti útja után kezdődött. Az Egyesült Államokból hazahozott egy távirányítású autót, amivel eleinte otthon a kertben és a suli sportpályáján gyakoroltam. Ekkor 6-7 éves voltam, majd nem sokkal később elkezdtem versenyeken indulni.
Az autóvezetés szerintem arra épül, legalábbis nálam, hogy na, most én irányítok. Szeretek vezetni, mert vezetni jó!
Nekem most nincs autóm, de nem is fontos, hogy legyen. Elmondom, mi erről a véleményem. Vannak bunkó pic*ák, elmennek Olaszországba táncolni, aztán lízingelnek egy autót. Én sza*ok az autóra! Persze nekem is volt autóm. Az első egy Smart volt, saját, a második szintén saját, egy Rover 25-ös. Utána egy Audi 4-essel jártam, amit imádtam, de az nem az enyém volt, és jó is volt, hogy nem az enyém. Én nem érek rá egy autóra figyelni. Nem fogom mindennap lemosatni, nem vagyok hajlandó rá vigyázni. Abszolút nem érdekel, hova állok, padkára-e vagy árokpartra. Most éppen pénzem sincs, hogy vegyek egy autót. Szerintem baromság saját pénzt autóba rakni, különben is egy autót használni kell, és nem szeretni. Azt imádom, ha kapok egy autót, pont azért, amit már mondtam. Kölcsönautóra nem kell figyelni, különben is, én semmi másra nem figyelek, csak magamra. Én nem akarok egy ku*va autóval foglalkozni!
Nagy tempónál minden nehezebbé és szebbé válik. Ha valaki 280 km/h sebességgel versenyez, a félkanyarok kanyarokká, a kis lyukak kátyúkká válnak, minden sokkal, de sokkal nagyobb lesz. Aztán meg szép.
Autóvezetés közben ma is eszembe jut útmutatása, hogy a sebességváltóval úgy kell bánni, mint egy kisasszony térdével.
Azt mondják autóvezetés közben annak van elsőbbsége, akinek megadják.. Vagyis soha ne az igazadért harcolj, hanem legyél bölcs.
Még vadidegenek is képesek kihozni a sodrunkból: az autóvezetés olykor a legszelídebb embereket is kegyetlen harcosokká változtatja.
Autóvezetés és meditálás aligha összeegyeztethető tevékenység.
Bhutánban autót vezetni nem gyenge idegzetűeknek való. Hajtűkanyarok, meredeken ereszkedő hegyoldalak (az úton nincs védőkorlát) és egy sofőr, aki szilárdan hisz az újjászületésben – mindezek idegtépő élményben részesítik az embert. A bhutáni utakon nem közlekednek ateisták.
Mindig is akut mentális defektusnak tartottam, hogy egyesek úgy gondolják, teljesen biztonságos nagy sebességgel vezetni az autót, miközben telefonálnak.
Autót vezetni, magyarázta többször is az apjának, olyan, mint templomba járni. Hinni kell. Hinni abban, hogy az autó akárhány száz alkatrésze megfelelően működik, hogy azokat megfelelő alapanyagokból hozzáértő emberek álltották elő, hinnie kellett az útban, hogy nem szakad be, hinnie kellett az útépítőkben, hogy tisztességes munkát végeztek, és nem utolsósorban hinnie kellett abban, hogy a forgalomban részt vevők mindegyike – de legalábbis túlnyomó többsége – rendelkezik az alapvető belátási képességgel és vezetni tudással ahhoz, hogy a saját járművét a saját sávjában tartsa.
Amikor az úton feltűnik egy kanyar, az ember választhat. Vagy beveszi a kanyart, vagy nem veszi észre, nem törődik vele, és jól összetöri magát.
Nem vagyok nagy autós – úgyis sofőröm van. Vezetni se tanultam meg ötvenéves koromig, ekkor költöztem Los Angeles-be, ahol lehetetlenség autó nélkül meglenni. Londonban nőttem fel az ötvenes években, és akkor nem is volt még senkinek se kocsija. Ha akarnék se tudnék vezetni itt Angliában: nincsenek rendes utaink, képtelenség. London pedig egy autósnak elviselhetetlen.
A jó autó és a sok pénz bárkit megszépít.
A jó sofőrnek halott legyek vannak az oldalablakain.
Számomra az igazi vezetés ott kezdődik, amikor a volán helyett már gázzal kormányzom az autót. Minden más csak átlagos meló.
Onnan tudod meg,hogy már te is középkorú vagy,hogy a gyerekeid szerint túlságosan lassan vezetsz,a szüleid szerint pedig túlságosan gyorsan.
Észrevetted már, hogy aki nálad lassabban vezet, az egy idióta, aki pedig gyorsabban, az őrült?
Csak akkor értettem meg a sebesség izgalmát, amikor főiskolára mentem, és megkaptam az első motoromat.
