Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke… ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.
Vlagyimir Iljics Lenin
1870. április 22. — 1924. január 21.
orosz politikus, forradalmár
Forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi mozgalom sem.
Az ember hibái mintegy folytatásai erényeinek. Ha az erények tovább tartanak, mint kellene, ha nem akkor mutatkoznak meg, amikor kellene, és nem ott, ahol kellene, akkor hibák.
A forradalom az emberiség legnagyobb extázisa.
Éppen azért, mert mindenféle vallásos eszme, mindenféle isteneszme vagy akárcsak az istennel való kacérkodás is kimondhatatlan hitványság, amelyet a demokratikus polgárság különös türelemmel (sőt gyakorta még jóindulattal is) fogad, – éppen ezért ez a legveszélyesebb hitványság, a legundorítóbb “métely”. Millió bűnt, szennyet, erőszakot és fizikai ragályt sokkal könnyebben ismer fel a tömeg, és ezért ezek sokkal kevésbé veszélyesek, mint a legdivatosabb “eszmei” köntösbe bújtatott, kifinomult, szellemi isteneszme.
A süketnél is rosszabb az, aki nem akar hallani.
Ha elismerjük, hogy a természetben objektív törvényszerűség uralkodik, s hogy a természet objektív törvényszerűsége megközelíthető hűséggel visszatükröződik az ember fejében, akkor ez materializmus.
A logika törvényei az objektívnak a tükröződései az ember szubjektív tudatában.
Bizonyos önálló munka nélkül egyetlen komoly kérdésben sem lehet megtalálni az igazságot, és aki fél a munkától, az maga fosztja meg magát attól a lehetőségtől, hogy az igazságot megtalálja.
A kis tévedés mindig szörnyű nagy tévedéssé válhat, ha az ember ragaszkodik hozzá, ha elmélyíti azzal, hogy nagy feneket kerít neki, ha “végigviszi”.