A magány és a feleslegesség érzése a legszörnyűbb formája a szegénységnek.
Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.
Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretet fektetünk az adásba.
A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.
A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.
Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!
Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.
Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.