A test, amit Isten adott számomra, egyszerűen erre a sportra lett teremtve. Nem tudom, miért én vagyok a kiválasztott, hogy képviseljem ezt a sportot. Nem én választottam magamnak, Isten adta számomra.
Megbántam-e, hogy ilyen nehéz súlyokat használtam? Azok a súlyok nyolc Mr. Olympia címhez segítettek, lehetővé tették, hogy idő előtt nyugdíjba vonuljak a rendőri munkámból. Bejárhattam a világot, ahol rengeteg rajongóval találkozhattam, anyukámnak egy vadonatúj házat és autókat vehettem, megköszönve az értem hozott áldozatait. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen módon tudom mindezt meghálálni neki, ahogy azt sem, hogy egy Rolls-Royce-szal fogok járni. Mindent, amit elértem az életben, azoknak a nagy súlyoknak köszönhetem. Nincs jobb dolog a világon, mint mikor rendesen megfizetnek azért, amit a legjobban szeretsz csinálni. Szóval, nem…nem bántam meg, hogy így edzettem.
(Flex magazin, 2017. július-augusztus)
Világ életemben tele voltam energiával, mindig hajtott a harci szellem, de most olyan fáradtnak és letörtnek érzem magam, hogy legszívesebben meghalnék. Bár megállás nélkül szedem a gyógyszereket, a fájdalom egyszerűen nem akar megszűnni. Pokollá vált az életem.
Edzés közben sosem okoztam magamnak fájdalmat, akkor sem, amikor hatalmas súlyokat emeltem vagy guggoltam. Elképzelhető, hogy a különböző gyakorlatok kombinációja hozzájárult a sérülésekhez, de ebben nem vagyok biztos, sőt inkább azt gondolom, hogy nem.
Hozászoktam már a fájdalomhoz. Nem állok le az edzésekkel, mert így legalább a fájdalom mellett azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ha nem tehetném, az nem lenne túl jó.
Azért kezdtem el komolyabban edzeni, mert ingyen bérletet kaptam cserébe az edzőterembe. Nagyon szegény voltam akkoriban, rendes kajára sem tellett, pizzát ettem egész héten 24 évesen. Biztonsági őr voltam egy Mr. Olympia-n ’91-ben, és már akkor azt mondták, hogy a színpadon kéne állnom, nem az ajtóban. Már akkor 53-as volt a karom, a derekam pedig 74 centis. Akkor kezdtem el igazán komolyan venni a sportot, amikor ’98-ban megnyertem az első Mr. Olympia-t.
Akkor voltam a legnagyobb, amikor megnyertem a hetedik Mr. Olympia címemet. A következő évben a bírók rám szóltak, hogy vegyek vissza. Le kellett mennem 124 kiló környékére 133-ról, mert túl nagy voltam.
A legjobbnak kell lenned abban, amit csinálsz. Keményebben kell edzened, mint az a srác, aki a színpadon melletted áll. Csak magadra szabad koncentrálnod. Én háromszor olyan keményen edzettem, mint a srácok mellettem a színpadon. Ha megnézed az én edzővideóimat, meg az övékét, láthatod a különbséget.
Flex Wheeler mindennel rendelkezett, ami egy Mr. Olympia címhez kellett, egyszerűen csak nem dolgozott érte elég keményen.
Nincs titok. Nehéz súlyzókkal edzem, keményen dolgozom és arra törekszem, hogy a legjobb legyek.
Egy győztes sosem hátrál meg, és aki meghátrál, az sosem győz.
Úgy tekintek arra a nyolc évre, mintha háborúba mentem volna, amiket végül megnyertem. Ezek pedig háborús sebek, amelyek önmagukban bizonyítják, hogy megérték a szenvedést, hiszen még élek. Amikor komoly fájdalmaim voltak, a cégem ügyvezetője egyszer azt mondta, lassíts, öreg, és menj el orvoshoz. Akkor azt válaszoltam neki, addig nem állok meg, amíg el nem kopik a lábam, és szinte szó szerint így is lett, mert a végén már alig bírtam járni, és először bottal jártam, aztán már azzal se, végül kerekesszékre lett szükségem.
Az edzés az életem, a hobbim. Ez vagyok én. Ha ez volt életem utolsó edzése, mert Isten magához szólít, akkor is elmondhatom, hogy teljes életet éltem, mert a legtöbbet tettem, amit tehettem: edzettem.
Sose légy közömbös az életben, és semmit se vegyél készpénznek. Semmit. Soha.
Ha azok az emberek, akikkel ugyanazért a díjért mérkőztél meg, beismerik, hogy te vagy minden idők legjobbja, akkor valóban megérdemled a címet.
Ha visszamehetnék az időben, ugyanezeket a döntéseket hoznám, és mindent ugyanígy csinálnék. Vagy talán még ennél is keményebben edzenék. Jól tudom, hogy azzal a bizonyos 363 kilóval akár négyszer is le tudtam volna guggolni, de mivel akkor már előre az volt a fejemben, hogy kétszer fogom fölemelni, így történt. Szóval igen, ha visszautazhatnék az időben, még keményebben edzenék, és holtbiztos, hogy négyszer megemelném azt a fránya 363 kilót.
Büszkén állíthatom, hogy teljesen odatettem magam, és minden egyes percét imádtam. Ez tényleg felbecsülhetetlen. Ha nem csinálod szenvedélyesen, amit csinálsz, akár el is felejtheted. Nem adhatod oda magad valaminek, ami nem a szenvedélyed!