Az igazán fontos és nagyszerű dolgok akkor kezdődnek el az életedben, ha a boldogságot választod a siker helyett.
Az ember nem túl sok esélyt kap az élettől, és ha elszalasztjuk őket, nem feltétlenül jönnek el újra.
Ragadj meg minden pillanatot, és húzz belőle hasznot! Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, higy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak!
A legnagyobb tévedéseink egyike, hogy azt hisszük, még van időnk, mert az életünk végével való szembenézés helyett az illúziót viszont tökéletesen sikerült kitalálni.
A biztos rosszat is könnyebb egy idő után elviselni, mint a felőrlő bizonytalanságot.
A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
Ügyelj a gondolataidra, mert azok jelölik ki a szavaidat! Ügyelj a szavaidra, mert azok határozzák meg a tetteid! Ügyelj a tetteidre, mert azok hozzák létre a szokásaidat! Ügyelj a szokásaidra, mert azokból következik majd a jellemed, végül pedig ügyelj a jellemedre, mert az teremti meg a sorsodat!
Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon.
Aki rendben és békében él saját magával, az nem törődik mások milyenségével vagy viselt dolgaival. Hiszen boldog a saját életével, és nem szeretné előírni, hogy mások mit tegyenek, vagy milyen keretek között éljenek.
Az emberek meglehetősen furcsán gondolkodnak. Mindig az kell, ami a másiknak van. Készen. Tenni a lehető legkevesebbet kelljen érte.
Téved, aki azt hiszi, hogy egy művészt magánemberként is kell szeretni.
Tudod, megfigyeltem, hogy az emberek mindig várnak valamire. Várják, hogy vége legyen az aznapi munkának, várják, hogy hétvége legyen, várják, hogy jöjjön a nyár, várják, hogy végre év vége legyen, meg karácsony. Így voltaképpen az egész életük egy nagy várakozás valamire, ami ha ott van, meg se nézik, át se élik igazán, csak rögtön várják a következő állomást. Azután meg panaszkodnak, hogy milyen gyorsan eltelt az élet, és nem is éltek benne igazán.
Nem dédelgettem magamban sokáig a rosszat, mert hamar beláttam, hogy az semmiben sem segít. Megtanítottak továbblépni. Megértettem, hogy a bukás nem a siker ellentéte, hanem a része. Mégpedig az elengedhetetlen része, még akkor is, ha először elviselhetetlen fájdalmat okoz.
A boldogság akkor jön el, amikor az ember már nem azzal törődik, hogy az életének milyennek kellene lennie, hanem meg tudja ünnepelni azt, amilyen éppen abban a pillanatban.
A változások néha túl gyorsan jönnek, és legtöbbször csak a felszínt érintik. A nagy viharok képesek felkorbácsolni a folyókat, de azok után idő kell, míg újra letisztul a víz és a hordalék ismét a helyére, a mélybe süllyed.
A remény nagyon csalóka. Arra csábít, hogy ne akarjuk elfogadni a valóságot.