Ok mindenre van. Ahogy magyarázat is. Ám mindazok, akik a gyermekeiket, férjeiket, a vőlegényeiket, netán az anyjukat, apjukat gyászolják, vajmi kevéssé törődnek a magasztos okokkal.
Hidd el, a madár sem abban bízik, hogy az ág nem törik el alatta, hanem saját szárnyaiban!
Alkalmazkodj, és a végén szemrebbenés nélkül vedd el, ami a tiéd. Ami jár neked, amiért megdolgoztál. De csakis utána.
A szerelem is megkopik a mindennapok szürke taposómalmában, és csak a szeretet marad belőle. De ha a szeretet kopik meg, utána vajon mi marad?
Ahhoz, hogy valamiben utolérhetetlen lehess, a becsvágyadnak nagyobbnak kell lennie, mint a félelmeidnek!
Bármilyen munkát is végző munkatárs munkájához nem tartozik hozzá, hogy a magánélete milyen.
Mások életén tépelődni nagyon veszélyes dolog, ugyanis az igazságot senkiről nem tudhatjuk, és emiatt óhatatlanul tévedni fogunk. Ha csak abból ítélhetünk, amit hirtelenjében látunk vagy hallunk, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a másiknak biztosan jobb.
Az életemet a kezdetektől úgy képzeltem el, mint egy ragyogó, tengerparti sétányt, amelyen velem tarthat bárki.
Vagy őszinte leszel, elsősorban magadhoz, aztán erőt gyűjtesz, és azokhoz is őszinte leszel, akiket szeretsz. És akkor van valami esélyed a boldogságra.
Az igazán fontos és nagyszerű dolgok akkor kezdődnek el az életedben, ha a boldogságot választod a siker helyett.
Az ember nem túl sok esélyt kap az élettől, és ha elszalasztjuk őket, nem feltétlenül jönnek el újra.
Ragadj meg minden pillanatot, és húzz belőle hasznot! Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, higy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak!
A legnagyobb tévedéseink egyike, hogy azt hisszük, még van időnk, mert az életünk végével való szembenézés helyett az illúziót viszont tökéletesen sikerült kitalálni.
A biztos rosszat is könnyebb egy idő után elviselni, mint a felőrlő bizonytalanságot.
A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
Ügyelj a gondolataidra, mert azok jelölik ki a szavaidat! Ügyelj a szavaidra, mert azok határozzák meg a tetteid! Ügyelj a tetteidre, mert azok hozzák létre a szokásaidat! Ügyelj a szokásaidra, mert azokból következik majd a jellemed, végül pedig ügyelj a jellemedre, mert az teremti meg a sorsodat!
Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon.
Aki rendben és békében él saját magával, az nem törődik mások milyenségével vagy viselt dolgaival. Hiszen boldog a saját életével, és nem szeretné előírni, hogy mások mit tegyenek, vagy milyen keretek között éljenek.