Felismertem, hogy a cél lehet ugyan politikai, de ha maga az ügy nem politikai természetű, csak ártunk neki azzal, hogy politikai jelleggel ruházzuk föl.
Mahatma Gandhi
1869. október 2. - 1948. január 30.
eredeti nevén Mohandász Karamcsand Gandhi, indiai jogász és politikus
Félénkségem valójában a védőpajzsommá és menedékemmé lett. Fedezékében tudtam növekedni. Segítségemre volt az igazság felfedezésében.
Napról napra tisztábban láttam, hogy milyen nehéz helyesen nevelni és oktatni a fiúkat és leányokat. Ha igazi tanítójuk és nevelőjük akarok lenni, meg kell hódítanom a szívüket. Osztoznom kell örömükben és bánatukban, segítenem kell nekik, hogy megoldják problémáikat, és megfelelő mederbe kell terelnem az ifjúság nyugtalanul kavargó törekvéseit.
Látnom kellett, hogy kevésbé számíthatok a közösség segítségére, amikor azt kell elérnem, hogy a kötelességét teljesítse, mint amikor a jogaiért harcolok.
A kívülről ránk kényszerített megszorítások ritkán eredményesek, de ha önként vesszük magunkra őket, határozottan kedvező a hatásuk.
Soha nem tudtam megbékélni azzal a gondolattal, hogy a köz egy tagja nyugodtan élhet, miközben semmit nem tesz a társaiért.
Számos példa nyomán meggyőződtem róla, hogy Isten végül is megmenti azt, akinek a szándékai tiszták.
Tanulmányaim ösztönzést adtak az önmegfigyelésre, és szokásommá lett, hogy átültessek a gyakorlatba mindent, amit olvasmányaimban vonzónak találok.
Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?
A tett, s nem a tett következménye számít. Mindig helyesen kell cselekedned. Talán nem tőled függ, s talán nem is a te idődben lesz a tettnek következménye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell helyesen cselekedned. Sosem tudhatod, hogy a tetteidnek mi lesz az eredménye. De ha nem teszel semmit, nem lesz eredmény sem.
Az ember csak akkor érzékelheti helyesen, hogy a saját hibái hogyan aránylanak a másokéihoz, ha a sajátjait nagyítón, a másokéit pedig éppen fordítva, kicsinyítő lencsén át nézi.
Az Igazság keresése közben természetesen elhalványul a harag, az önzés, a gyűlölet, hisz máskülönben nem juthatnánk el az Igazságig.
A demokrácia akkor marad fönn, ha az emberekben erős a függetlenségük, önbecsülésük és egységük érzése, és ha ragaszkodnak hozzá, hogy csak jó és igaz embereket válasszanak képviselőjüknek.
Az ember azért ember, mert képes az önmegtartóztatásra, és annyiban ember, amennyiben gyakorolja is ezt a képességét.
Az ember gyakran hiába kovácsol terveket, mert Isten gyakran meghiúsítja a szándékát, ám ahol a végcél az Igazság keresése, az ember tervei ha meghiúsulnak is, az eredmény mégsem lesz rossz, sőt gyakran még jobb is lesz a vártnál.
Csak a valóban alvót lehet felébreszteni; ha valaki színleli az alvást, azzal szemben minden erőfeszítés hiábavaló.
A sajtó nagy hatalom, ám miként a gátjait átszakító vízáradat egész vidékeket dúl föl, és tönkreteszi a termést, ugyanúgy a megzabolázatlan toll is csak a rombolást szolgálja. De ha kívülről zabolázzák meg, az rosszabb, mint ha semmi nem fékezi.
Milyen drágán kell megfizetni a bűnökért és vétkekért, melyeket az ember a gazdagságért, a hatalomért és a hírnévért követ el!