Egy jó van a folytonos boldogtalanságban: az, hogy akiket gyakran üldöz, igen hamar meg is keményíti.
Csalódunk ugyanis abban, hogy a halált a jövőben bekövetkezendőnek tekintjük, holott a halál nagy része már mögöttünk is van. Ami életünkből letelt, az a halál birtoka.
A bölcsesség legfőbb tiszte és tanújele, hogy a tettek a szavakkal összecsengjenek, hogy az ember mindenütt egyenlő és azonos legyen önmagával.
Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.
Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.
Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.
Gyakran csinált már szerencsétlenség nagyobb szerencsének helyet. Sok minden azért bukott el, hogy magasabbra emelkedjék.
Hogy meddig élek, azt másvalaki dönti el, de az az én feladatom, hogy ameddig élek, valóban éljek.
Mivel tehát annyi könyvet nem tudsz elolvasni, amennyivel rendelkezni szeretnél, elég, ha annyival rendelkezel, amennyit el tudsz olvasni.
Sokat kell sétálnunk a szabadban, hogy a napfény és a friss levegő hatására lelkünk felélénküljön és erőre kapjon.
A szabadságot ingyen nem lehet megkapni. Ha sokra tartod, minden mást kevésre tarts!
Annyi könyvet vásároljunk tehát, amennyi kell, és szobadíszül egyet se!
Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.
Ha önmagunkat tartjuk szem előtt, s azért kötünk barátságot, rosszul számolunk. Ahogy kezdtük, úgy is végezzük: barátot szereztünk, hogy segítséget hozzon a bilincsek ellen, s ő, mihelyt megcsörren a lánc, elillan. Ezeket a barátságokat nevezi a nép futónak. Ha érdekből választottunk valakit, addig fog tetszeni, ameddig érdekünk fűződik hozzá. Ezért nyüzsög barátok tömkelege a szerencsések körül; a bukottakat magány övezi, s onnan menekülnek a próbatétel idején.
A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle.
Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.
Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!
Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.