Okosságnak és oktalanságnak egyazon ellentmondást kell elszenvedniök.
Johann Wolfgang von Goethe
1749. augusztus 28. - 1832. március 22.
német író, költő, grafikus, természettudós, művészetteoretikus, jogász és politikus
Aki az első gomblyukat elvéti, végig be nem gombolkozhatik.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Valaki felismerheti egy eszme hasznos voltát, és mégsem értheti kellően ahhoz, hogy teljesen hasznát vegye.
Nemcsak az teszi az embert, ami vele született, hanem az is, amit magának megszerzett.
Ha valakit dicsérünk, vele egy sorba helyezzük magunkat.
Nem az értelmes ember uralkodik, hanem az értelem, nem az eszes, hanem az ész.
Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.
Az igazság hasonlatos az istenséghez; nem közvetlen jelenik meg, hanem nyilatkozásaiból kell kitalálnunk.
Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.
Úgy vagyunk a távolsággal, mint a jövendővel! Nagy, derengő egész nyugszik a lelkünk előtt, érzésünk elmosódik benne, mint a szemünk, és jaj! vágyódunk egész lényünket odaadni, egyetlen, nagy isteni érzés minden gyönyörével telítődni. – És jaj! ha odasietünk, ha az Ott-ból Itt lesz, minden mindig ugyanaz, és benne vagyunk a szegénységünkben, korlátaink rabságában, és lelkünk tovább eped az elillant enyhülésért.
Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt. A szabályok javára sok mindent nem lehet mondani, körülbelül azt, amit a polgári társadalom dicséretére mondhat az ember. Aki hozzájuk igazodik, sohasem fog ízléstelent vagy rosszat elkövetni, ahogyan az, akit törvény és jómód mintáz, sohasem válik tűrhetetlen szomszéddá, különleges gazfickóvá; de viszont minden szabály, bármit mondjanak is, megöli a természet igaz érzését és igaz kifejezését!
Kár, hogy a természet csak egy embert teremtett belőled, mert megvolt az anyaga egyaránt a derék és a gazfickóhoz!
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén,
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem, többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.
Csak bátran fel! Te adj útmutatást,
vesd el a képzelet minden koloncát,
működjék szenvedély, érzés, tudás
s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság!
A Szép magasztosabb, mint a Jó; a szép magában foglalja a jót.
Olyanformán vagytok, mint a tenger, melynek különféle neveket adnak, és végül is csupa sós víz.
Valamely nemzet csak akkor tesz szert ítélőképességre, midőn önmagát megítélni tudja. E nagy kiváltsághoz azonban igen későn jut el.
Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve.