Nem tudjuk, ki rendeli életünket. De dolgunk, ha már a miénk, hogy arra használjuk, amire rendeltetett.
Magyar vagy
Nem kell akarni.
Nem kell bizonygatni.
Nem kell tüntetően mutatni.
Magyar vagy.
Melldöngetés nélkül.
Harag nélkül.
Sértődés nélkül.
Magyar vagy.
Elrontod az ikes igéket.
Nem tudod mikor volt a szatmári béke.
Nem szereted Ligeti György zenéjét.
Magyar vagy.
Győztünk.
Magyar vagy.
Vesztettünk.
Magyar vagy.
Tudod, hogy mit jelent a zimmer frei.
A kőműves dekoltázs.
Megoldjuk okosba.
Idegállapotba jövünk.
Magyar vagy.
Koppány. Réka. Sarolta.
Gizella. Istvan. Szent. Felnégyelte.
Magyar vagy.
Hagyd meg nekik a görcsöt.
A vicsorgást.
Hogy csak mi, meg sajátos, meg mindenki ellenünk.
Te legyél velünk!
Ember
Magyar
Európai
Inkább legyél a holnap, mint a tegnap!
Magyar vagy.
A sikernek sok mércéje lehet. Egy politikai pártban a siker egyik fokmérője, hogy egyre többen akarnak csatlakozni hozzá, vele lenni, vele együtt menni.
Közösen kell birtokba venni a hazát. Nem egyiknek, nem másiknak. Nem nekünk, nem nekik. Közösen.
A parlamentáris demokrácia, a demokratikus népképviseleti rendszer messze nem tökéletes. Működése sok jogos elégedetlenségre, kritikára, ellenérzésre adhat okot. A parlamentarizmusnál ezzel együtt sem ismerünk hatékonyabb módot összetartani, képviselni, vezetni, színes, szabad társadalmakat.
Amíg vannak emberek, akik hisznek abban, hogy jó szabadnak lenni, addig nyert ügyünk van.
Minden kormány legfontosabb kötelessége vigyázni az emberekre, vigyázni az országra.
Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.
Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.
Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk.
A politikusnak nem magyarázni kell a világot, az a politológusok dolga. A politikusnak meg kell változtatni a világot.
Nagyon szerencsés vagyok, mert édesanyámhoz és feleségemhez, Klárához is sokkal mélyebb viszony fűz a szokásos fiú-anya, vagy férj-feleség viszonynál. Édesanyámból a barátom lett, sok tekintetben a lelki társam, nagyon sok esetben olyan titkok legelső tudója, amiket nagyon sok fiú csak a barátaival, vagy még azokkal sem oszt meg. Nagyon sokszor fogta gyerekkorunkban, meg később is a kezünket. Nagyon más világot járt be: olyan asszony, aki hat általános iskolai osztályt végzett, a hetediket nem fejezte be, és egy életen át fonónőként dolgozott. De mindig, amikor nagyon nehéz volt a helyzet, pontosan tudta, hogy a legfontosabbak a gyerekek és a család, és csak utána jön minden más. Ahová én eljutottam, és amit elértem, annak nagy részét ennek a fonónőnek köszönhetem.
A választás akkor és csak akkor hű tükre a népakaratnak, ha az szabad és tisztességes. Azaz ha a versengő gondolatok, eszmék egyenlő feltételek között jutnak el a választókhoz, akik szabad, nyílt vitában alakíthatják véleményüket, végül választhatnak a különböző politikai ajánlatok közül.
Ha valaki barátságra meg szerelemre vágyik, azt ne a koalícióban keresse!
Nagyobb pártnak lenni nem több jog, hanem több felelősség. Kisebb pártnak lenni pedig nem kevesebb jog, hanem kevesebb lehetőség.
Emlékszem édesanyámra ’73-ban, mikor Pápán a tanács megküldte az értesítést, hogy egy kétszobás, nem összkomfortos, de félkomfortos lakótelepi lakásba költözhetünk. Micsoda boldogság volt az olyan munkáscsaládoknak, mint az én családom, és nyilvánvalóan milyen boldogság volt több százezer családnak a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években.
Nem kétséges: nem vagyok történész, nem vagyok szociológus, egészen nyilvánvalóan nem vagyok politikai elemző. Én politikus vagyok.
(Saját könyvének dedikálásakor, 2005. szeptember 28.)
Nem kell, hölgyeim és uraim, nem kell lopni, bűnözni, és lehet bármilyen kormány, lehet ígérni bármilyen elszámoltatást, nem fog bajod történni. Ahogy nekem sem történt bajom, és nem azért, mert nem akarták, hanem mert nem követtem el bűnt.
A miniszterelnökként elkövetett hibáim jelentős része a tapasztalatlanságból fakadt. Ma jobban vezetném az országot.
A hazafisághoz egy dolog biztosan kell: elfogadni, hogy a haza nem én, hanem a haza mi valamennyien vagyunk. Ez a hazafiság első parancsa.
