Az emberben valami tönkremegy, mikor eltemeti az egyetlent, aki valaha is megértette. Nincs az az idő, ami begyógyíthat ilyen sebet.
Fredrik Backman
1981. június 2. -
svéd író, blogger és rovatvezető
Az idő figyelemre méltó dolog. A legtöbben csak azért élünk, ami előttünk áll. Néhány napért, néhány hétért, néhány évért. Az egyik leggyötrelmesebb pillanat minden ember életében valószínűleg az, mikor belátja, hogy elérte azt a kort, amikor már több dolgot hagyott maga mögött, mint amennyi még vár rá. És mikor már nincs előttünk sok idő, más dolgokat kell keresni, amiért érdemes élni. Emlékeket, talán. Délutánokat a napsütésben, valakivel kézen fogva. A frissen kiterített virágföld illatát. A vasárnapokat a kávézóban. Talán unokákat. Az ember megtalálja a módját, hogy valaki más jövőjéért éljen.
Kényszerítheted az embereket arra, hogy engedelmeskedjenek neked, de arra soha, hogy kövessenek. Ahhoz, hogy neked játsszanak, az kell, hogy szeressenek.
Van egy határ, hogy hány ellenséget bír el az ember.
Van, hogy jó emberek is rettenetes dolgokra vetemednek, és szent meggyőződésük, csak azért teszik, hogy a szeretteiket védelmezzék.
Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében.
Átkozottul furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, melyekre nincs hatásunk.
Olyan könnyű azt hinni, hogy amit kiteszünk a netre, az csak olyan, mintha felemelnénk a hangunkat a nappaliban, pedig valójában olyan, mintha a háztetőről kürtölnénk világgá.
Nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni.
Ha az emberek tényleg olyan boldogok lennének, ahogy az interneten mutatják, akkor nem is lenne ennyi tartalom az interneten, ugyanis akinek valóban jó napja van, az nem azzal tölti azt, hogy saját magát fényképezi.
A pánikbetegség olyan erős lelki fájdalom, amely végül testi fájdalomként nyilvánul meg. A szorongás olyan mértéket ölt, hogy az agynak nincs… hát jobb szó híján azt mondom, nincs elég… sávszélessége, hogy feldolgozzon minden információt. A tűzfal leomlik, hogy úgy mondjam. Eláraszt minket a szorongás.
Amikor nagyapó fiatal volt, egy csoport ember kiszámolta, hogyan juttathat el három embert a Holdra. A matematika elvitte őket oda és vissza, mert a számok mindig hazavezetik az embert.
Az öregedésben az a legrosszabb, hogy az ember kifogy az ötletekből.
A sikerhez magas fokú integritás és nulla presztízs szükséges. Az integritás arról szól, ki vagy, a presztízs pedig arról, mások kinek tartanak.
Az egyetlen nap, amire hatásod van, a mai nap. A tegnappal és a holnappal nem tudsz mit kezdeni, de MA kezedben az irányítás!
Krízishelyzetben derül ki, kik is vagyunk valójában.
A rossz vesztes könnyen agresszívvá válhat, a szenvedélyes természet pedig erőszakossá.
Az emberek a legritkább esetben töltik ki a dühüket azon, aki megérdemli, mindig annak jut, aki a legközelebb áll.
Aki a legjobb akar lenni valamiben, annak fel kell áldoznia ezért minden mást.